Ozon analóg elektronikájával szemben a Takeshi első lemeze, a száz példányban kiadott 82828 fesztelenebb hiphop, hol andalító, hol elegáns, hol fura hangmintákkal, jazzes és filmzenés, helyenként a nyüzsgő várostól egészen eltávolodó hangulatokkal, szélsőségek nélkül, a műfaj határait nagyvonalúan tiszteletben tartó ütemekkel. Egysíkúbbnak is mondható persze a 82828, de inkább arról van szó, hogy míg a Weaker Days struktúrájában volt egységes, Takeshi lemeze zeneileg az. Ebből a szempontból viszont korszerűbb is, mert szemben Ozon (és a későbbiekben tárgyalt Buppa) anyagaival, érezhetően rövidebb időperiódusnak a keresztmetszete, azaz nem összegző munka, nincs túlzottan elfoglalva a lemez tétjével, újnak hat. "Takeshi? Nem ismerem, csak hallgatom" - hangzik el (Titokban), ennél jobban talán egy sor sem jellemzi találóbban a 82828 és Takeshi műfaj iránti alázatát.
A 82828 ugyanakkor elemi (és zsigeri) raplemez is, a szöveg csak a ritmust, nem a dallamot követi, ez pedig még direktebbé teszi a zenét magát (az egyébként vicces, amikor az AMPS nevű rapcsapat egyik tagja kemény felütésként annyit mond, hogy "a wc-ből árad a pisiszag"). Mindeközben tele van visszafogottan izgalmas és leginkább jó ízlést sugárzó megoldásokkal, és nem is ismétli önmagát. Takeshi pl. akár erőltethetné is a "japános" elemeket, mégsem teszi (csak a lemez végén merül fel egyáltalán ennek a lehetősége), de ha igen, akkor meg sikerül neki egy japán-magyar hibridhangulatot létrehoznia (Nagyfalat), ami egészen különleges. A Forgáspont és a Tartsd bent! című másfél perces átvezetések vagy a Lea! outrója (sok egyéb mellett) pedig azt sejtetik, hogy Takeshi az egyik legelegánsabb és legintuitívabb producer most itthon a hiphopban. A lemez címe egyébként a születésnapjára utalás. És lehet, hogy én képzelem csak bele, de a 82828 zeneileg többek között azért is működik annyira jól, mert nem érződik rajta Budapest kilencvenes évekbeli undergroundjának szűk/táguló köreinek állandó fáziskésésben rohasztó terhe. A-
A 82828 talán egyetlen gyengébb pillanata: a Lea! című számban Buppa szereplése, aki azt bizonyítja (előrevetítve némileg a következő bekezdéseket), hogy míg a másik két mc (Masters és Azur) képesek ötletesen viccesek lenni egy kedvesen komolytalan számban, addig Buppának egyszerűen csak rosszak a szövegei és kész.