Az akkori KMFDM koncertek nem hivatalos jellegűek voltak, a felvételekre pedig még csak nem is gondoltak a zenészek - a francia közönséget a fényeffektusokban gazdag show, és a T. Rex, David Bowie, a Pink Floyd és a Can vegyítéséből összeálló zenei keverék tartotta izgalomban. 1986-ban a csapat átjutott Németországba, ahol Konietzko megismerkedett a multiinstrumentalista En Eschhel, aki gyakorlatilag minden német ipari bandájával dolgozott már. (A 'német korszak' egyik albuma, a 'Kein Mehrheit Fur Die Mitleid' - az egyik verzió szerint éppen ezt takarja a rövidítés a zenekar nevében -, amelyet a közelmúltban adott ki újra a Rhino, számít a KMFDM hivatalos diszkográfiája szerint bemutatkozó anyagnak, jóllehet az együttesnek van egy sor, kis német cégek által kiadott lemeze is.)

1990-ben a KMFDM átköltözött Chicagóba, ahol az európai ipari rock iránti érdeklődés újjáéledésének lehettek tanúi. Az 1993-ban megjelent 'Nihil' lemez elérte a 120 ezres eladást, ami ebben a stílusban rekordnak nevezhető. Az új album az 'Xtort' olyan tapasztalt zenészek közreműködésével készült, mint William Rieflin dobos és Chris Connenly gitáros (mindketten volt Ministry tagok; Chris Connelly hivatalosan is a KMFDM tagja lett) , Dorona Alberti énekesnő, Günter Schultz és Marc Durante gitárosok, valamint az Einsturzende Neubaten fenomenális ütőse, F-M Einheit. Az 'Xtort'-ban rejlő potenciál óriásinak bizonyult, a lemez az eladási mutatók alapján már-már a műfaj fenomenális albumával, a Nine Inch Nails 'Pretty Hate Machine'-nel vetekedett, a 'Power' és a 'Dogma' dalok pedig betörtek az első 20 közé az Egyesült Államok alternatív rock sikerlistáján. Konietzko elmondása szerint a KMFDM rövidítés nem mást takar, mint: 'Kill Mother Fucking Depeche Mode'. Éppen a Depeche Mode az a csapat amellyel a KMFDM zenészei sértőnek érzik az összehasonlítást magukra nézve.

Az elmúlt 10 évben a KMFDM az amerikai ipari színtér egyik meghatározó zenekarának számít, egyenrangúnak a Nine Inch Nails-szel, a Ministryvel, és a Skinny Puppyval. De még ebből a kimagasló társaságból is kiemeli őket szintetikus stílusuk eredetisége, amelyben a feszes, táncolható ütemek súlyos, csaknem metalos gitárokkal párosulnak, az ipari elektronika pedig diszkós női háttérvokállal. Az eszelős energiát és hangzásbeli agressziót brutális, egyenes, jelmondat-szerű szövegek, és sokatmondó címek egészítik ki: Anarchia, Vihar és előretörés, Vírus, Halj meg most, Élj máskor, Mocsok, Szuperhős... A KMFDM mindig és mindenben kitart stílusa mellett: albumaik és kislemezeik mindenkor jellegzetes és jól megjegyezhető plakát-jellegű borítóban jelennek meg.

A csapatnak nincs állandósult, szilárd felállása. Inkább olyan a formáció, mint hasonlóan gondolkodó emberek - németek, angolok, amerikaiak - csoportosulása, akik közül mindenki hozzátesz valamit az adott szakaszban. A zenekarral különböző időszakokban az ipari rock híres bandáinak (Skinny Puppy, PIG, Revolting Cocks, stb.) számos tagja dolgozott a stúdióban, illetve lépett színpadra. A csapat története Németországban kezdődött, ezért gyökerei a híres német elektro műfajig nyúlnak vissza, a Kraftwerktől a D.A.F.-ig.