Charles Gayle az utolsó free jazz óriások egyike. Az energiadús, invenciózus és engedmények nélküli free jazzt játszó szaxofonos, aki a '60-as években tűnt fel a new yorki jazz klubokban, a '80-as évek közepéig még gyakran hajléktalanként élt és évtizedeken át a New York-i utcákon zenélt. Hajléktalanságának és későbbi sorsának története jazz körökben a felemelkedés legendájává vált: a hit, az állhatatosság, a becsület és a túlélés legendájává.

Charles Gayle-t Peter Kowald fedezte fel 45 éves korában, akivel azután kettesben számtalan felejthetetlen fesztivál- és klubkoncertet adtak, ami világszerte ismertté és elismertté tette Gyale-t. Később a szabad zene nagy öregje, Cecil Taylor zenekarának a tagja lett, de mellette mindvégig saját combókat is működtetett.

Mindenekelőtt hihetetlenül átlelkesült muzsikájával, annak szellemi, spirituális vonatkozásával vívta ki a megbecsülést. Miközben legtöbben szenvedélyes szaxofonjátékáról ismerik, kevesen tudják, hogy eredeti hangszerén, a zongorán is kiváló, de számos albumon játszott basszusklarinéton, brácsán és dobon is.

Charles Gayle kalandos pályafutása során olyan világhírű zenészekkel játszott együtt, mint William Parker, Cecil Taylor, Rashied Ali, Sunny Murray, Henry Grimes, Sirone és John Tchicai.

Felállás:
Charles Gayle - szaxofon
Jonathan Robinson - nagybőgő
Roger Turner - dobok