(Budapest, 1941. december 30. –) Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész.

Zongoraművész-tanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte kitüntetéssel (1958–1963), majd Paul Badura-Škoda, Jörg Demus és Alfred Brendel tanítványa volt (1966–1968). 1966-ban első díjat kap a Bécsi Intenationaler Meisterkurs versenyén. 1962-től a Magyar Állami Operaházban korrepetitor. 1970-től 1990-ig az Országos Filharmónia állandó zongoraszólistája.

A rendszerváltás óta, a filharmóniai szólista státuszok megszűntével állandó munkája megszűnt, és nem kapott Budapesten felkérést azóta sem, de vidéken és külföldön rendszeresen felkérik koncertekre, fellépésekre.

Németül, angolul, franciául és olaszul beszél – saját fogalmazása szerint – „tűrhetően”. Az ezredforduló utáni koncertjein mindig szöveggel kíséri a zeneszámokat, amelyekben részben ismerteti a zenei mű hátterét, alkotóját, vagy a hozzá kapcsolódó érdekességeket, részben pedig hangulati bevezetők ahhoz, hogy a mű élvezetét teljesebbé tegyék.