A szenvedélyes improvizatív zenészekből és egyúttal tapasztalt zeneszerzőkből álló, a közelmúltban megalakult francia-angol Deep Ford trió kimunkált minimalizmusa néhol már-már a Teremtés könyvének első sorait idézi, ahogy a zongora és dob végtelen és titokzatos mélységei felett majdhogynem testetlenül lebeg Robin Fincker szaxofonjátéka.

Olyan zene ez, amelyben a csend és a tér különleges hangsúllyal van jelen, miközben a folyondárszerű dallamvezetés telis-tele van fordulatokkal, megtorpanásokkal és elágazásokkal. Expedíció a zongora húrjai és a dobok feszes bőre által teremtett intenzív, mechanikus hangok sűrű dzsungelében, ahol a szaxofon lopakodva keresi a saját útját. Véget nem érő kutatás egy-egy megfelelő hangszín után, amíg egyszer csak a klarinét dala bele nem vész a billentyűzet basszus regiszterének mélységeibe s a saját maga keltette nyughatatlan loopok felett a dob lesz az, amely dalra fakad. Robin Fincker nyílt és gazdag hangzása, Benoit Delbecq egészen egyedi preparálási technikái és Sylvain Darrifourcq dobjainak precíz és kemény mechanikája olykor víz alatti utazás érzését keltik, de azzal a biztos tudattal, hogy elérjük a túlsó partot.