Két alkotó ember számvetése múlttal, örökséggel, úton levéssel és megérkezéssel. Városok, terek, garázsok, a végtelenben sem találkozó vasúti sínek. Beck Zoltán és Grecsó Krisztián kíméletlenül magukba néztek, megvannak-e még a régi remények, hitek. Mit jelent találkozni a bennük élő kamasszal, meg persze mit adnak tovább, miben élnek most.

Ország, város, fiú, lány. Közösen írt prózák, dalok, versek – négy képben.