A fesztivál 2013-ban indult Vácon – kezdetben regionális színházi találkozóként. A szándék az volt, hogy a rendezvény erősítse Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország kulturális együttműködését egy efféle nemzetközi esemény keretein belül.

Aztán menet közben elég sok minden megváltozott.

• A legszembetűnőbb változás, hogy a V4-ek szövetsége – finoman szólva – meglazult/polarizálódott, így, noha idén is érkeztek az érintett országokból fellépők, ez a karaktere kissé elhalványult, lehetez akár anyagi kérdés is  – a külföldi zenekarok költségeit (gázsi, utazás, szállás) a szervezők állják, amit egyre nehezebb kigazdálkodni. A V4-es fílinget idén néhány, installációként kihelyezett Polski Fiat és Trabant hivatott megjeleníteni, nem biztos, hogy értjük, de a gyerekek szerették.
  
  
• A kezdeti színházi találkozót mára átfogó, komplex kulturális eseménnyé fejlesztették, amelynek legfőbb vonzereje leginkább a zene lett. Idén a 4-es szám bűvöletében telt a fesztivál: a 4 nap alatt 4 színházi produkció, ugyanennyi utcaszínházas látványosság és kb. 40 zenei program ment le. 
  
  
• A Vénégy 2020-ban átköltözött volna Nagymarosra, de abban az évben az ismert okok miatt semmilyen fesztivált nem tartottak meg... De amikor felszabadultunk, a fesztivál hosszú távon megtalálta itt az otthonát, és ezért csak hálásak lehetünk.

2025-ben mintha karcsúbbra sikeredett volna a program az előző évekhez képest, amikor pl. a Morcheeba, a Kraak & Smaak vagy a Russkaja is fellépett – idén nem volt headliner külföldi zenekar – az egyetlen Cari Cari is – előre nem látható okok miatt – lemondta a fellépését. De ez egyáltalán nem befolyásolta a fesztiválélményünket.

"Ez egy fideszes fesztivál???" – érkezett a szerdai és a csütörtöki napra előretolt, generációkkal ifjabb helyőrségünk Messenger üzenete szerda délután. Forgattam egy darabig a telefonomat, mielőtt válaszoltam. Az, hogy a sajtótájékoztatón meg a fesztiválmegnyitón politikusok nyomulnak, túl lehet élni, mondhatják – ahogy mondják is –, ha már a támogatók között, a régiós és a "multi" szponzorok mellett, jócskán vannak kormányszervezetek/kormány közeli cégek  (NKA, Petőfi Kulturális Ügynökség, Honvédelmi Minisztérium, Magyar Honvédség, Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (ilyen is van?), Hangfoglaló, MVM, Szerencsejáték Zrt.), ennyi jár nekik. Normál helyzetben nem jár, semmi keresnivalójuk sem az egyik, sem a másik helyszínen, de egy évvel a választás előtt kezeljük ránk erőltetett mellékhatásként. Ettől még jól lehet bulizni, az már viszont más kérdés, hogy mindeközben fesztiválok sorvadnak el, mind a zeneipari és -piaci sajátosságok, mind a meglehetősen egyoldalú támogatási szempontok miatt. Ha valakit megnyugtat, persze itt is zúgott a mocskosfidesz és a fellépők sem cenzúrázták különösebben saját magukat, de nem osztogattak Orbán-tetkókat, mint az EFOTT-on, amelyet egy miniszter nyitott meg, a másik meg a Művészetek Völgyét fogja, de ott tuti nem lesznek olyan történések, mint az egyetemisták fesztiválján. És drograzzia sem, mint a Fishingen...

A szerdai, kvázi nulladik napról még az az infó érkezett, hogy nem volt nyitva semmilyen kajálda a fesztivál területén, mindeközben az ugyanitt, tehát a kapukon belül található kempingbe ételt bevinni nem lehetett... egyél fényt, fesztiválozó... Abból pedig volt bőven: ha kajára váltottuk volna az esti fényfestéseket, nagyon sok embert jól lehetett volna lakatni. Tényleg jól nézett ki. Más negatív tapasztalat nem érkezett, eltekintve attól, hogy a nyitóelőadásnak választott Radnóti-estről a mieink kijöttek, mert azt mondták, ha maradnak, rövidesen felvágják az ereiket, és ez nem feltétlenül fesztiválkompatibilis érzés. Ettől – vagy éppen ezért –  az előadás lehetett kiváló is.

Mi pénteken érkeztünk, a tavalyi Bánkitós tapasztalatunkat felelevenítve igyekeztünk minél korábban behajtani a parkolóba, de míg az előző esetben a fesztivál 2 kilométeres körzetében az utolsó helyet foglaltuk el, itt volt még bőven lehetőség, ami estére persze elmúlt, de mivel a kocsink volt az alvóhelyünk és sikerült árnyékban leállítani, ez sikerként könyvelhető el. Itt szeretnénk szólni a mindenféle fesztiválszervezőknek, hogy nagyon sokan alszanak ilyenkor kocsikban (körülöttünk mindenki ottalvós volt), lehetne számukra egy külön parkolót biztosítani, nem tudom, hogyan, de esetleg egy(két) mobilvécé tényleg jól jönne.

Nézzük a sokkal szebb oldalt: a Vénégy környezete lélegzetelállító. Ahogy Líviusz is mondta a Quimby koncerten, mintha a Dunának lenne valami különleges energetikája, ami a közelében tartózkodókat is mélyen átjárja. Mert ezen a fesztiválon mindenki kedves volt. A beengedőktől kezdve a parkolóőrökön keresztül a színpadra vigyázó személyzetig – és persze a fesztiválozókig. Kizárólag a nagyszínpad melletti (volt a sátorban is egy) VIP-et tankként megközelítő fontos emberekkel gyűlt meg a bajunk, de az is csak addig tartott, amíg felálltuk és leporoltuk magunkat. Külön köszönet a jegypénztárban dolgozóknak, akik voltak olyan kedvesek, és feltöltötték a telefonomat (a boomernél persze nem volt semmi kütyü, ami megoldja az áram nincs–semmi nincs problematikát). 

Ami a Duna-partot illeti... az maga a csupa nagy betűs CHILL. Ha a puszta látványra ráerősít a zene és/vagy a naplemente és/vagy ez esti fényfestés, hát már ezért megérte idejönni. Igaz, péntek délután valami egészen fura zene ment a HangParton, az embernek az az érzése támadt, hogy még öt perc, és mindenki feláll, majd vontatott léptekkel besétál a Dunába, és onnan nem jön ki soha többé, de egy fesztivál attól jó, hogy ha éppen nem jön be a dolog, akkor odébbállsz eggyel – és a hátralévő időben nem volt ilyen tapasztalatunk. Szerintünk olyanok is akadtak, akik ki sem szálltak az ottani függőágyakból, és valahol meg is értjük őket. Éjjel a parton bulizni – epic.

Ami a fogyasztást illeti, az első nap még próbálkoztunk, de a másnap reggel meggyőzött minket arról, hogy sem a sör, sem a bor nem az, amitől nekünk nem lesz fejfájásunk, úgyhogy betáraztunk a kocsiba mindenből (jeget is), és inkább kijárkáltunk iszogatni, így jött össze a két nap alatt több mint 30 ezer megtett lépés. Ez a dolog áthidalható lenne, ha nem csak egyfajta sör meg bor lenne elérhető, de ezek a fesztiválok már csak ilyenek: az van, amire a szerződés lehetőséget nyújt. 

A koncertsátor – az sátor. Sosem fog jól szólni, de itt különösen nem sikerült beállítani a hangzást. Ha nem tudtuk volna az egyes dalok szövegét, tán fel sem ismerjük őket. Mégis itt voltak a legjobb bulik – Esti Kornél, Belga, Sisi, Hakumba, Bohemian Betyars –  , csak úgy porzott a padló az ugrálástól, és a fűben is rengetegen táncoltak. Viszont a nagyszínpad (Dzsúdló, 4s Street, Európa Kiadó, Quimby) tökéletesen szólt, és a sátorral szemben – ahol a zenekarok többsége félig sötétben molyolt a színpadon, és hogy teljes legyen az élmény, még a füstöt is beletolták (valaha ez egy szakma volt) – tökéletes volt a vizuál is, bár ezeket nyilván a fellépők hozták magukkal.

A szombati napot konkrétan a Duna-parton töltöttük olvasással, igaz, nem a fesztivál területén: kerestünk magunknak egy helyet, ahol nincs senki más, és ezzel így voltak rajtunk kívül még vagy nyolcan :), így egyetlen (utca)színházat láttunk, de látatlanban megkockáztatom, hogy a legjobbat: a cseh The Trick Brothers Skiing Odyssey című vicces produkcióját sikerült elcsípni. Az interaktív, humoros, a közönséget bevonó előadásra az volt a jellemző, hogy még a pultosok is a közönséggel együtt biztatták a Vénégy gyepén megrendezett síbajnokság résztvevőit. A játékba bevont "civil" fiatalembernek pedig ez örök élmény lesz :)

Összességében kiválóan éreztük magunkat a szeretett Dunánk partján, a fesztivál pont jó, ami ebben az esetben azt jelenti, nem tol rád annyi programot, hogy az ott töltött időd egy része elmenjen a parával, hogy lemaradsz valamiről, a fesztivál szép, értve ezen a természetes és a kreált környezetet, a koncertek nagyjából ugyanazok, mint mindenhol, de ebben a miliőben valahogy minden eggyel jobban esett.

Őszintén kívánjuk, hogy minden értéket (társadalmi, kulturális, közösségi stb.) hordozó magyar fesztivál – politikai hovatartozásra való tekintet nélkül – megkapja ugyanezt a  támogatást, mind a kasszások, mind a közönség részéről.