Manapság már egyáltalán nem meglepő, hogy a hírességek jelentős hányada rendelkezik magyar felmenőkkel. Van, aki már születésekor tisztában van ezzel a ténnyel, van, aki csak felnőtt fejjel tudja meg az igazságot, és valószínűleg van olyan is, akinél soha nem derül ki. Az viszont egészen biztos, hogy a magyar virtus előbb-utóbb utat tör magának, és erre az egyik legjobb példa Alanis Morissette története. Alapvetően katolikus neveltetésben részesült, de magyar származású édesanyja révén zsidó vér is csörgedezik ereiben, erről viszont csak majd 30 évesen szerzett tudomást.
Már egészen fiatalon határozott elképzelése volt a jövőjét illetően, amiben központi szerepet töltött be a zene, és szerencsére a hangi adottságai is segítették a világhírnév elérésében. Ami nekünk jó hír, hogy az idő előrehaladtával kicsit sem fakult a hölgy tehetsége, és 50 fölött is ugyanolyan erőteljes és karcos a hangja, mint 1995-ben.
Fura kis időutazás volt ez a mi korosztályunknak, akik akkor bontogatták a szárnyaikat, amikor Alanis berobbant a köztudatba. Számomra Ő a mai napig a rockzene nagyasszonya, függetlenül attól, hogy mennyire nyomják a dalait a rádiókban, és ez a koncert csak megerősítette a hitem.
Az már a buli elején is látszott, hogy a színpadképre nem sokat adnak, viszont a zenekara tagjai nem csak biodíszletként funkcionáltak, komoly szerepük volt abban, hogy a produkció tökéletes legyen. Az egyetlen látványelem a háttérvetítés volt, ahol a koncert kezdésekor Alanis múltjából idézett jeleneteket láthattunk, majd később az ikonikus dalok videórészletei is megjelentek. De őszintén bevallom, így sem nagyon tudtam másra figyelni, csakis rá... Amikor épp nem volt gitár a nyakában, akkor fel-alá mászkált a madzagos mikrofonnal a kezében, és ha épp' az sem volt nála, akkor egy helyben pörgött, mint mi annak idején, a sulifarsang diszkórészlegén. Gyakorlatilag olyan volt, mint egy túlmozgásos tini, aki nem képes lekötni az energiáit. Mindemellett persze olyan tisztán és gyönyörűen énekelt, mintha csak egy stúdióban készülne a lemezfelvételre.
Az elmúlt 30 sikerdalai nagyjából mind megszólaltak ilyen-olyan formában, bár nagy szívfájdalmam, hogy személyes kedvencem az „Everything” csupán egy rövid akusztikus részletet érdemelt a műsorban. Azért 23 teljes dal egy setlisten csak akkor szerepel, ha minden darab max 1 perces. Muszáj volt kicsit zanzásítani a műsort, így viszont sajnos előfordult, hogy pont egy kedvenc dal jutott a kurtítás sorsára.
Az est kétségkívül legmeghatóbb pillanata a családi kórus volt, ahol a férj, a két gyermek, az anyuka és egy nagynéni társaságában csendült fel az egyik legnagyobb sláger az „Ironic" (plusz közönség).
Gyanítom, hogy ez a kis jelenet nem játszódik le a turné összes állomásán, inkább egyfajta kiváltság volt a magyar közönség számára, ha már összeköt minket a távoli rokonság. A gyerekek kissé megilletődve fogadták a tömeget és az ujjongást, a „szinténzenész” rapper apuka szerényen a háttérből támogatta a produkcíót, az anyuka és a nagynéni viszont elemében volt. Élvezték a szereplést és szemmel láthatóan maradtak volna még, ha lett volna rá idő.
Ha Alanis legközelebb erre jár – várjuk! – szerintem nyugodtan berakhat egy külön családi blokkot is a műsorba, nem csak nekünk lenne ez öröm.