Mi történt?
A bostoni Coldplay‑gate során a kiss cam véletlenül Andy Byron CEO-t és Kristin Cabot HR-vezetőt mutatta a Jumbotronon, akik hirtelen menekülőre fogták – ez végzetes hibának bizonyult: a kínos jelenet miatt a párra hatalmas figyelem zúdult, és gyorsan azonosították is őket: kiderült, mindketten házasok – másokkal. Byron lemondott, Cabot távozott, az esemény pedig globálisan bejárta a médiumokat: mémmá válva letarolta a világot. A cég most PR-fogásként leszerződtette „ideiglenes szóvivőnek”  
Gwyneth Paltrowt, ami azért vicces, mert a színésznő egykoron Chris Martin felesége volt. 
P.S: A Billboard által birtokolt adatok szerint a Coldplay hallgatottsága 25 százalékkal nőtt...
Hosszabban itt.

Az Egyesült Államokban az adatvédelem nem központilag, egységes alkotmányos alapelvek mentén szabályozott. A rendszer mozaikszerű: állami törvények, ágazati szabályozások és jogeseti precedensek határozzák meg a kereteket. Az amerikai gondolkodásban az információhoz való jog, a „right to know” gyakran előnyt élvez a magánélet védelmével szemben.

Nyilvános adatbázisokból bárki hozzáférhet közszereplők múltjához, lakcíméhez – és bár a nyilvános szereplésnek van jogi védelme, annak mértéke gyenge. A csókkamera (kiss cam) pedig a tengerentúli koncert- és sportkultúra szerves része: a közönség szórakoztatása elsőbbséget élvez – gyakran az érintettek adatvédelmi jogain is átlépve.

Európa másként gondolkodik

„Európában ezzel szemben a magánélethez való jog elsődlegessége az alapvetés” – mondja dr. Tóth Judit Lenke adatvédelmi és adatbiztonsági szakjogász, a SmartFill Legal Kft. képviseletében. A GDPR, vagyis az általános adatvédelmi rendelet alapján minden személyes adat – így a képmás is – csak szigorú, előre meghatározott feltételekkel kezelhető.

„Egy koncerten készült felvétel, amelyen jól beazonosítható személyek szerepelnek, és amelyet utóbb nyilvánosan közzétesznek, jogtalan adatkezelésnek minősülhet, ha nem történt előzetes tájékoztatás”– handúlyozza a szakértő.

Márpedig az adatkezelő (legyen az rendezvényszervező, menedzsment vagy médiapartner) felelőssége, hogy bizonyítsa: a nézők megfelelő, részletes tájékoztatást kaptak a felvétel céljáról, időtartamáról és az esetleges továbbítás lehetőségéről.

Egy „igen” nem mindig elég

A koncertjegyeken gyakran szerepel az a mondat, hogy a jegy megvásárlásával a látogató elfogadja, hogy róla felvétel készülhet. Csakhogy ez önmagában nem elegendő a GDPR szerint.

„Nem derül ki belőle, ki az adatkezelő, mi a cél, mennyi ideig tárolják az adatot, van-e lehetőség tiltakozásra vagy törlésre. Az ilyen általános beleegyezés tehát jogi értelemben nem minősül érvényes hozzájárulásnak” – mutat rá a szakértő.

Sőt, sokszor maga az adatkezelő személye sem egyértelmű: különösen akkor, ha egy televíziós közvetítésről vagy streamelésről van szó.

Mit tehet a közönség?

Egy fesztivál vagy nagykoncert során nem feltételezhető, hogy bárki tudatos, kifejezett hozzájárulást adna ahhoz, hogy az arca nagy felbontásban, széles nyilvánosság előtt jelenjen meg – akár egy „csókkamera” célkeresztjében.

Dr. Tóth Judit Lenke szerint épp ezért fontos a tudatosság:

„Vannak módszerek arra, hogy kifejezzük az ellenállásunkat – például ’no photo’ feliratú pólók, kitűzők viselésével, vagy rendezvényeken kialakított külön zónák segítségével, ahol nem készülhet felvétel.”

(Engedjen meg a szakértő egy megjegyzést: ezek nem túl életszerű példák... aszerk.)

Amennyiben egy ilyen esemény adatkezelése nem felel meg a GDPR-nak, úgy a szervező komoly jogi következményekkel nézhet szembe: a hatóság akár milliós bírságot is kiszabhat, de sérelemdíjas polgári per, sőt bizonyos esetekben büntetőjogi felelősség is felmerülhet.

Egy kis szórakoztatás, nagy felelősség

A Coldplay-koncerten történtek tehát rávilágítanak egy kulcskérdésre: amit az USA-ban a show részének tekintenek, az Európában könnyen adatvédelmi incidenssé válhat. A rendezvényszervezők, menedzsmentek és médiapartnerek számára egyre fontosabb, hogy ne csak a látványban és élményben gondolkodjanak, hanem az adatkezelési szabályok szigorú betartásában is.