Ezeken nem a szponzorlogók és a gigantikus színpadok dominálnak, hanem a tartalom, az identitás és a személyesség. A Varázs Garázs is ebben a változó közegben talált otthont – és értelmet.
Ez a fesztivál nem a tömegről szól, hanem a szenvedélyről, a zenéről és legfőképp a közösségről – egy olyan kollektív energiáról, amely a DIY kultúrában gyökerezik, és egyre erősebben tör felszínre. Egy szerelemből született ügy, amely ma már nemcsak esemény, hanem közösségi platform is.
„A Varázs Garázs az első perctől egy ad-hoc szerelemből született: meguntuk a sablonos fesztivál-lineupokat, és azt is, hogy rengeteg alulértékelt zenekar nem jut el releváns helyekre, mert nincs meg a megfelelő kontaktja, és a tehetsége sok esetben nem elég” – mondja Nagy Ingrid, a fesztivál főszervezője.
„Fogtuk magunkat, és baráti összefogással megszerveztük azt a fesztivált, ahová mi is szívesen betennénk a lábunkat – saját ízlésre formált arculattal, helyszínnel, lineuppal, a közeg DIY energiájára építve.”
A tavalyi első – félig-meddig illegál – esemény meglepő fordulatot vett: a közönség nemcsak megérkezett, hanem ott is maradt. Valami elindult, ami azóta túlnőtt az alapítókon: egy kollektíva formálódott Hocuspony, Bufo Alvarius, Waiting Room, Stone Sober és Siketfajd részvételével. Ők nemcsak színpadon osztoznak, hanem hétköznapi ügyekben is – koncertek, közös kiadványok, és folyamatos háttérmunka fűzi őket össze.
„A cél: hogy a Varázs Garázs ne csak egy nap legyen, hanem egy platform, amit más fesztiválokra is magunkkal vihetünk – akár saját színpadként, és megmutathassuk, hogy a gitárzene lehet friss, modern – csak teret kell neki adni.”
Az idei esemény augusztus 16-án tér vissza hivatalosan is, méghozzá az Atno Forge Motorszerelő műhelybe, a Népsziget szívébe. A helyszínválasztás nem véletlen: a szervezők tudatosan keresnek olyan tereket, amelyek önmagukban is hordozzák az alternatív(a) ízét, és nem kívánnak a nagy volumenű, multis támogatott rendezvények versenyébe beszállni. Ez a közeg él és mozog egész évben – nem csak nyárra született.
„Tisztában vagyunk vele, hogy a jelenlegi fesztiválhelyzet nem nekünk kedvez – széllel szemben nyomjuk, de pont nem érdekel. Addig toljuk, amíg ki nem fulladunk. Mert ahogy Nagy Feró is mondta: a rock'n'roll nem egy tánc. Csak lehet, hogy ő ezt már elfelejtette.”
A Varázs Garázs tehát nem csupán egy koncertfolyam hanem egy új szubkultúra kezdete is. A szervezők hisznek abban, hogy a torzított gitárok, a fuzz, a psych és a garázs rock köré új közönséget lehet építeni – olyat, amit nem a múlt iránti nosztalgia, hanem az új zenei gondolatok iránti nyitottság tart össze.
Az esti programban olyan zenekarok lépnek fel, mint a Bufo Alvarius, Waiting Room, Kairos, Berlin Hotel Collective, Hocuspony és BBQ Bob – de lesz helye a kísérletezőbb hiphopnak és elektronikának is. Napközben workshopokkal, beszélgetésekkel és közös ötleteléssel készülnek a szervezők, hiszen ez a rendezvény legalább annyira szól a kapcsolatépítésről, mint a hangzásról.
„Tavaly rengeteg hidegrázós, ölelkezős, sírós pillanatunk volt a csapattal. Ez szeretetcunami hajtott minket, ami az egész évünk üzemanyaga lett. Azóta sorra keresnek meg minket zenekarok: koncertekért, vagy mert csatlakoznának az ügyhöz. Jó látni, hogy nő az a kis mag, amit együtt elszórtunk.”
A Varázs Garázs tehát nem egy egynyári zenei kaland, hanem egy ellenkultúra, ami nem akar mindenkinek megfelelni – csak azoknak, akik valóban hallani akarják a zajt a reverb mögött. És akik tudják: néha a legélesebb hangokból születik a legmélyebb közösség.
A tavalyi hangulatról:
!Jegyek a helyszínen (kápé/Revolut), 300 fő a max a népesség, a playlist meg itt.