Bár a magyar közönség jelentős része Leslie Mandokit a Dschingis Khannal azonosítja, a Mandoki Soulmates jóval többről és másról szól, mint egy eurodisco-zenekar: tagjai és az általuk képviselt muzsika sokoldalúsága figyelemreméltó. Ebbe a különleges világba pillanthattunk be egy szervezett sajtótúrának köszönhetően.

A szokásos formaságokon túllendülve a házigazda rengeteget mesélt zenei pályájának kezdetéről, a Bem rakpartról és a JAM együttesről, a kikényszerített disszidálásáról, a számos világhírű zenésszel való közös munkáról és a Mandoki Soulmates legújabb albumáról. A Leslie-történetek tulajdonképpen nagyon sok kérdésünket megválaszolták és sok fontos témát érintettek, ezeket próbáljuk most összefoglalni.

Leslie Mandoki és zenekara

Leslie Mandoki barátaival, Szűcs Lászlóval és Csupó Gáborral határozta el, hogy szabad gondolkodásra, korlátlan alkotói-művészi szabadságra és cenzúra nélküli életre vágyik, ezen kívül – ha mindez még nem lenne elég ambiciózus – a világ legjobb muzsikusaival szeretne dolgozni. Ez azonban a hetvenes évek közepén, a diktatúra árnyékában elképzelhetetlen volt. Miután útlevélkérelmeiket sorra elutasították, 1975. augusztus 21-én, életüket kockáztatva, egy földalatti alagúton át disszidálásra kényszerültek. Mandoki kiemelte, hogy ebben nem volt szerepe kalandvágynak vagy könnyelműségnek, a cél a valódi szabadság és az alkotói önmegvalósítás megélése volt.

Számos országban megfordultak, többek között a müncheni Katolikus Menekült Misszió székházában is, amíg végül eljutottak Amerikába, egész pontosan Harlembe, ahol egy afroamerikai basszusgitáros szupersztár egyből nekiszegezte a kérdést: „Melyik oldalon álltak a szüleid 1956-ban?” Leslie mindenre számított, csak erre nem. Később aztán kiderült, hogy a srác a magyar zene rajongója: egy egész falat foglaltak el a lakásában Bartók Béla anyagai. Ez óriási hatást gyakorolt Leslie-re, de végül mégis visszatért Európába.

A Red Rock Productions

Németországban való letelepedése után Red Rock Productions néven saját stúdiót hozott létre, amely egy régi bunker újjászületését jelentette. Ebben a stúdióban születtek aztán a Mandoki Soulmates albumai, és olyan világsztárok fordultak meg a hegyoldalba vájt falak között, mint Phil Collins, Lionel Richie, Jennifer Rush, vagy éppen a Mandoki Soulmates jeles tagjai: Jack Bruce (Cream), Ian Anderson (Jethro Tull), Bobby Kimball (Toto) vagy Al Di Meola.

Leslie Mandoki nem csupán a prog-rock és a jazz világában mozog otthonosan: évekig a Disney zenei vezetője volt, és olyan produkciók zeneiségében vállalt oroszlánrészt, mint a Tarzan, Atlantisz vagy a Mulan. Mindezek mellett belekóstolt az autóiparba is, ő alkotta meg a Volkswagen és az Audi reklámfilmzenéit, valamint utóbbi üdvözlőhangját. Nevéhez fűződik az FC Bayern indulója, valamint Angela Merkel német exkancellár egyik kampánydala is.

De természetesen a szívéhez legközelebb a zenekara áll.

A Memory Of Our FutureE

Ez immáron a szupercsapat tizenegyedik lemeze. Érdekessége, hogy több mint két évtized után ismét analóg technológiát használtak a felvételekhez. Leslie szerint ez egyfajta régi-új inspirációt hozott az albumnak, továbbá másfajta gondolkodást igényelt, mint a digitális technológia. A zene fénykorából visszahozott analóg technika okozta limitáltság azonban precizitásra és tökéletességre inspirálta a zenekart.
A borítón egy fekete hattyú látható, amely az egyre nagyobb méreteket öltő haragot, gyűlölködést és minden egyéb minket körülvevő negatívumot testesít meg. Az album célja, hogy dalok mondanivalóján elgondolkodva, és megtéve a megfelelő lépéseket, a hattyú szép lassan ismét fehérré változzon.

„Keresztény emberként feladatom kiállni mindennemű vallási és faji megkülönböztetés ellen, és a fasiszták civilizációs törése visszhangjaként természetesen egy keresztény feladat is az antiszemitizmussal még erőteljesebben szembeszállni. De heteroszexuálisként is feladatom kiállni minden más irányultsággal rendelkező embertársamért, férfinek pedig a női egyenjogúságért is fel kell vennem a harcot. A zenészeknek ilyen értelemben óriási társadalmi feladatuk és felelősségük van, amit nem szabad félvállról venni” – emelte ki Mandoki.

A szabadságról és arról, hogy mi formálta erről alkotott képét, a zenész így nyilatkozott:

„A szabadság arról szól, hogy respektáljunk mindent és mindenkit, bármilyen véleményen legyen is. Nincs olyan, hogy valaki csak kicsit szabad, a szabadság vagy megvalósul vagy nem. Az életutam során néhányszor magam is átéltem a szabadság hiányát, művészi és egyéb értelemben is. Nagyon sok barátommal – bárhová is visz a zene a világon – beszéltünk arról, hogy hová jutunk ebben a krízisek labirintusában, ahol elveszett az iránytű, ha például nagyobb teret nyer az arcfelismerő technológia… hogy ellenőrizhesse, hogy beálltunk-e csendesen a sorba.”

Megakoncert a Budai Várban

50 év szabadságvágy – ezt a címet viseli a Szentháromság téri koncert, amelynek apropója, hogy Leslie Mandoki és barátai napra pontosan 50 évvel ezelőtt hagyták el Magyarországot. A zenész számára azonban mindig is fontos volt szülőhazája: készített egy albumot Találkozások címmel, amelyben magyar zenei példaképeivel muzsikált együtt. A borító is egyértelmű: Charlie-Demjén-Zorán-Mándoki-Cserhát-Somló.

Sokakban felmerült már a kérdés, hogy Leslie miért nem alkotott magyarul. Erre a zenész rendre azt feleli, hogy annyira tiszteli anyanyelvét, hogy nem szeretne esetleg méltatlanul hozzányúlni, hisz 50 éve nem él magyar nyelvi közegben. Ennek ellenére született néhány magyar nyelvű dal és album, például a Magyar Képek lemez vagy az Ahol születtem című dal. A zenész nem titkolt szándéka, hogy a budapesti nagykoncerten még több dal vagy dalrészlet hangozzon el magyarul a legfontosabb szerzemények közül, ahol a saját, eredetileg angolul megírt szövegeit fordítja magyarra.

Hozzátette, hogy általában úgy végződnek a koncertek, hogy egy dallal átadják a fáklyát a fiatalabb generációnak. Jelenleg azonban a fáklya nem átadható, mert a generációknak közösen van dolguk egy jobb világ eléréséért.

Erről fog szólni a Mandoki Soulmates koncertje.