A grunge a ’80-as évek végén–’90-es évek elején indult Seattle-ből. A Nirvana, a Pearl Jam, a Soundgarden és az Alice in Chains vitték világsikerre. Hangzásában torz gitárok, nyers energia és dühös, olykor melankolikus szövegek keveredtek. Az Egyesült Királyságban azonban 1992-ig kérdés volt, mennyire tudja megszólítani a közönséget ez a sötétebb, depresszívebb hangulatvilág. Addig a brit könnyűzene inkább indie és alternatív pop irányba tartott, a Britpop előszelét hordozva. A nagy áttörés a Reading Fesztivál 1992-es vasárnapján jött el.
A koncert előtt tele volt a sajtó olyan pletykákkal, hogy a Nirvana szétesőben van. Kurt Cobain drogproblémáiról cikkeztek, és sokan úgy gondolták, képtelen lesz kiállni a színpadra. Cobain azonban zseniális iróniával reagált: tolószékben tolták be, mintha tényleg összeomlott volna – majd felugrott, vállára akasztotta a gitárt, és elsöprő erejű koncertet adott.
A színpadon ugráló fazonról a cikk végén olvashatsz!
Az este nemcsak a Nirvanáról (Kurt Cobain – ének, gitár, Krist Novoselic – basszusgitár, Dave Grohl – dob) szólt: fellépett még a Mudhoney, a seattle-i grunge alapbandája, és a Melvins is, akik a Washington állambeli Montesano városából indultak. Velük gyakorlatilag az egész nap a grunge diadalmenetévé vált. A közönség tombolt, a sajtó pedig másnap történelmi pillanatként ünnepelte az eseményt: a grunge hivatalosan is betört az Egyesült Királyságba.
A Reading után a grunge hirtelen nem csak amerikai különlegesség volt, hanem globális jelenséggé vált. A brit fiatalok flanelingben és szakadt farmerben jártak, a Nirvana Nevermind című albuma pedig hónapokig uralta a slágerlistákat.
Ez a hullám egyúttal új ellenpontot is teremtett: míg néhány évvel később a Britpop (Oasis, Blur, Pulp) a mindennapi brit élet apró örömeiről énekelt könnyedebb stílusban, addig a grunge a kiábrándultság, a nihil és a nyers őszinteség hangját adta. A kettő együtt határozta meg az 1990-es évek brit könnyűzenéjét – két világ, két életérzés, ugyanannak a generációnak a tükrei.
Robbie Williams: intim klubkoncert Londonban– arénakoncert Budapesten
>>> FUN FACT
A Reading ’92 legendás Nirvana-koncertjén a közönség figyelmét nemcsak Kurt Cobain tolószékes bevonulása, hanem egy különös figura is lekötötte... A színpad közepén ugráló-táncoló férfi Antony Hodgkinson, alias Tony the Interpretative Dancer volt – a zenekar barátja és alkalmi „táncosa”.
1989-ben egy reptéri találkozásból indult a barátság Antony Hodgkinson és a Nirvana között, amelynek köszönhetően 1990 és 1992 között rendszeresen fellépett velük, mint különleges, improvizatív színpadi táncos – a Reading-fesztiválon is a dalok felében ott ropta velük. Saját bevallása szerint részben indián táncok inspirálták a mozdulatait. Az ikonikus koncert után kultfigurává vált – ma is emlegetik, mint „a Nirvana táncosát”.