A történet 1986-ban indult, amikor Larry Harvey és barátai egy San Franciscó-i tengerparton felgyújtottak egy fából készült emberalakot. A gesztus egyszerre volt tiltakozás, közösségi gesztus és művészi akció. Azóta minden évben felépül Black Rock City, ahol a „Man” elégetése a fesztivál csúcspontja – az elengedés és az újjászületés kollektív rítusa. A tűz mellett a zene lett a fesztivál másik szívverése. Hajnalban a techno, napnyugtában a downtempo, éjszaka a pszichedelikus house vagy az ambient hullámok kísérik a közösséget – minden szett több, mint koncert: rituálé.

2023: a sárkatasztrófa éve

A Burning Man 2023-ban története egyik legnagyobb krízisét élte át. Szeptember elején heves esőzések csaptak le a sivatagra, egyetlen nap alatt több hónapnyi csapadék hullott le. A playa mocsárrá változott: járművek ragadtak bele, tízezrek szorultak napokra a helyszínen. Az utakat lezárták, a szervezők élelem- és víztakarékosságra kérték a résztvevőket, és csak a legszükségesebb programok maradhattak életben.

Egy haláleset is történt: egy 32 éves férfi, Leon Reece vesztette életét drogtúladagolás következtében. A káosz ellenére a zene nem hallgatott el teljesen – sátrak és táborok közt, generátorokról működtetett hangszórókkal rögtönzött bulik tartották egyben a közösséget. Ezek a pillanatok mutatták meg igazán a Burning Man lényegét: a kreativitást, amely a legextrémebb körülmények között is utat talál.

2024: porviharok és tragikus kezdet

A következő év sem múlt el dráma nélkül, bár itt nem a sár, hanem a vad porviharok állították próbára a fesztivált. A szélviharok ideiglenesen lebénították a programokat, sátrakat döntöttek le, és a résztvevőknek maszkok mögé rejtőzve kellett kitartaniuk. A fesztivál nyitónapján ráadásul egy 39 éves nő holtan esett össze – az eset körülményeit a hatóságok vizsgálták, de azon łívül, hogy nem merült fel idegenkezűség vagy bűncselekmény gyanúja az ügyben, többet nem tudunk.

Több mint ezer sérülést jelentettek, köztük súlyos baleseteket is: egy fiatal nő például egy installációról zuhant le, és majdnem lebénult. Mégis, a fesztivál zenei központjai – a Robot Heart vagy a Mayan Warrior mozgó hangszínpadai – kitartottak. A porfelhőben, maszkban és porvédő szemüvegben táncoló emberek látványa maga lett a Burning Man emblémája: a zene itt nemcsak ünnep, hanem túlélési stratégia.

2025: újabb porviharok és egy rejtélyes haláleset

Az idei rendezvényt ismét szélsőséges időjárás kísérte. A Black Rock Desert fölött tomboló porviharok letarolták a táborokat, és a kijáratoknál nyolc órás torlódásokat okoztak. A természet mellett azonban más árnyék is vetült a fesztiválra: egy résztvevő halála kapcsán a rendőrség nyomozást indított, és a sajtóban gyilkosság gyanúja is felmerült.

Mindezek ellenére a zene újra a közösség kovásza lett. Amikor a nagyobb színpadok elhallgattak, kisebb táborok és mozgó hangkocsik DJ-i vették át a terepet. A porfelhőbe burkolt, improvizált táncterek idén is megmutatták: a Burning Man aurája épp abból fakad, hogy a legextrémebb helyzetekből születik a legintenzívebb közösségi élmény.

Zene a határon túl

Akár sárban, akár porviharban, a Burning Man mindig megtalálja a módját, hogy megszólaljon. Az elektronikus zene nagyágyúi – Carl Cox, Lee Burridge, Diplo vagy Monolink – évről évre visszatérnek, mert tudják: itt a szettjeik nem klubok falai között hangzanak el, hanem egy ideiglenes, utópisztikus város szívében, ahol minden hang hulláma a túlélés és a közösség ünnepe.

A Burning Man paradoxona, hogy minden évben elpusztítja önmagát – mégis újra és újra megszületik. A természet erői, a tragédiák és a logisztikai káosz ellenére tízezrek vágynak vissza ide, mert tudják: a Black Rock Desert porában nemcsak a test, hanem a lélek is táncolni kezd.

Persze, csak akkor, ha előbb fizikai valója benyúl a zsebébe, és leperkálja a borsos belépők árát. A Burning Man ugyanis nem olcsó mulatság: a hivatalos jegyek ára 2024–2025-ben 575 dollár körül mozgott (kb. 200 ezer HUF), ehhez jönnek a kötelező adók és egyéb díjak. A kedvezményes (low-income) jegyek kb. 225 dollárba kerülnek, de erősen limitált számúak, míg a támogatói jegyek ára akár 1 200 dollár felett is lehet, amelyek részben a közösségi művészeti projektek finanszírozását szolgálják. És ez csak a kezdet: a résztvevőknek maguknak kell gondoskodniuk minden másról – ételről, vízről, sátrakról, biciklikről, jelmezekről és persze a túléléshez szükséges felszerelésekről. Egy átlagos „burner” teljes költsége így gyakran eléri az 1 500-3000 dollárt is (a vége már hét számjegyű összeg...).

A Burning Man egy több tízezres közösség által látogatott, ikonikus, globális esemény. Az idei, 2025-ös évre a szervezők és médiajelentések szerint 70 000-80 000 fő közötti látogatót vártak, az egyik forrás konkrétan 72 000 főt említ, ami kissé meghaladta a tavalyi létszámot. A fesztivál időtartama egy teljes hét plusz két hétvége, összesen kilenc nap, amikor Black Rock City megépül, él, majd ismét eltűnik a sivatagban.

És mit lehet ott egyáltalán csinálni? Ezen az extrém túlélőtúrán és spirituális zenei fesztiválon minden nap új világ születik, ezért az „átlagos nap” fogalma annyira nem fogható meg, hiszen mindenki saját Burning Mant él át. Mégis van egyfajta ritmusa a sivatagi városnak:

Egy nap Black Rock Cityben

Reggel: a hajnali fényben sokan már a „deep playa”-ban, azaz a táborokon túl nyúló sivatagi térben keresik az installációkat, vagy napfelkeltés DJ-szetteken táncolnak. Mások ilyenkor meditálnak, jógáznak vagy egy közösségi kávézóban találkoznak.

Nappal: a hőség miatt sokan árnyékban vagy sátrak alatt pihennek, de rengeteg workshop zajlik – tánctanfolyamtól kezdve a filozófiai beszélgetéseken át a műhelymunkákig. A bicikli a fő közlekedési eszköz, hiszen a város több kilométeren terül el.

Napnyugta: ez az egyik legmágikusabb pillanat. A fények bekapcsolnak, a sound car-ok – mozgó hangszínpadok – elindulnak, és a város lassan átadja magát a zenének. A horizontra vetülő porban a lézershow-k és fényinstallációk szürreális látványt nyújtanak.

Éjszaka: hajnalig tartó bulik, techno- és house-szettek, ambient szentélyek, tűzzsonglőrök és szürreális performanszok követik egymást. A város éjszakai energiája egyszerre fesztivál, cirkusz és utópisztikus városkép.

Hajnalban: sokan még a tánctéren vannak, mások a „temple”-hez vonulnak, ahol a csend és meditáció uralkodik. Itt gyakran személyes üzeneteket, emlékeket, elengedéseket hagynak hátra az emberek – az építményt a fesztivál végén elégetik, így zárva le az élményt.

Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre messzebb kerülünk ettől a bakancslistás élménytől, de ha valaki járt ott, mondjuk, idén (láttunk efféle magyar posztokat), szívesen és kíváncsian várjuk a beszámolóját!