Ella Fitzgerald (1917–1996) a jazz történetének egyik legkiemelkedőbb vokalistája, akit gyakran emlegetnek „First Lady of Song”-ként. Scat-improvisációiról, magas technikai tudásáról, kifinomult swingérzékéről és széles repertoárjáról ismert. Művészetében a jazz-standarddalok újraértelmezése gyakori, és együtt dolgozott Louis Armstronggal, Duke Ellingtonnal, Count Basie-vel és sok más jazzóriással. Generációkat inspirált, és öröksége ma is él – McKelle választása az Ella-konceptre ennek a hagyománynak az elismerése.

Robin McKelle neve mára igen jól cseng jazz–soul körökben: ő az, aki nem ragadt le a műfaji besorolásoknál, hanem bátran ötvözi a jazz, soul, blues és a pop elemeit. A Impressions of Ella című lemezével elmerült Ella Fitzgerald zenéjében, de nem másolja – ezek az átiratok személyes értelmezések. Ő maga meséli, hogy az Ella-koncept akkor jött, amikor „hiányzott az élő zene varázsa, a swing lüktetése” – vágyott vissza a hagyományos jazz nyelvére.

McKelle karrierje 2006-ban kezdődött az Introducing Robin McKelle albummal, amely swing-klasszikusokat hozott nagyzenekari kísérettel. Azóta számos stílusban alkotott: megjelent Modern Antique, Mess Around, Soul Flower és Heart of Memphis album is.
Zenei útját korai fiatalkori jazz- és gospel-hatás jellemezte, de később olyan személyek inspirálták, mint Ray Charles vagy Nina Simone.

Az Impressions of Ella felvételeit New Yorkban rögzítették 2022-ben, és a lemezen McKelle olyan mesterzenészekkel dolgozott együtt, mint Kenny Barron (zongora), Peter Washington (nagybőgő) és Kenny Washington (dob).

A kritikák méltatják, hogy McKelle elkerülte Ella „scat”* trükkjeit és túlzott hangzásbeli imitációit, helyette letisztult, érzékeny feldolgozásokat hozott, ahol az érzelem és a zenei tartalom emelkedik ki.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

*SCAT: amikor az énekes nem értelmes szavakat énekel, hanem hangutánzó szótagokat,(például: ba-da-bee, doo-bop, sha-la-ba), mintha a hangjával hangszerként improvizálna.Tehát olyan, mint amikor egy trombitás vagy szaxofonos rögtönöz – csak itt az énekes a hangját használja hangszerként. Ella Fitzgerald volt az egyik legnagyobb mestere ennek: improvizációi sokszor olyan bonyolultak és virtuózok voltak, hogy simán felvették a versenyt a hangszeres szólisták szólóival. A scat egyébként nem Fitzgerald találmánya, sokkal korábban, már az 1920-as években Louis Armstrong is használta (például a Heebie Jeebies felvételen 1926-ban). A történet szerint úgy keletkezett, hogy Armstrong elejtette a dalszöveget a stúdióban, és rögtönözni kezdett hangszerként használva a hangját. Ella Fitzgerald valóban híres volt a scat-rögtönzéseiről, és nála is előfordult, hogy egy koncerten elfelejtett szövegrészt improvizált végig scat-olással. Az 1938-as „A-Tisket, A-Tasket” című dal sikere után vált igazán az egyik nagy mesterévé. Ő tökéletesítette ezt a technikát, és annyira virtuóz lett benne, hogy a közönség egy idő után már direkt ezt várta tőle. Emilio és a háj dududududududu-vánidot váná densz nem ebbe a ligában játszik :D

 

Hárfa és jazz??? A JazzFest Budapest megmutatja!

 

A trombita hangja: Keyon Harrold

 

Laborpatkányok, cápák, kokó és jazz feszt