Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely vasárnap a közösségi oldalán jelentette be: levelet kapott a Sziget Zrt. vezérigazgatójától, aki jelezte, hogy a fesztivál és a főváros között fennálló megállapodás felmondását kezdeményezik. A lépés mögött – Karácsony szavai szerint – nem helyi döntés, hanem a Sziget külföldi tulajdonosának üzleti stratégiája állhat.

A főpolgármester ugyanakkor hangsúlyozta:

„Budapestnek nem egy magáncég üzleti kérdéseivel van dolga, de dolga kell legyen a Sziget Fesztivál hosszú távú fennmaradásával.”

A bejegyzés egyszerre hangzik riasztóan és reménykeltően: Karácsony szerint a felmondás „nem egy korszak végét, hanem egy új kezdet reményét” is jelentheti.

Nemzetközi tőke a Hajógyári-szigeten

A Sziget Fesztivál ma már rég nem csak magyar ügy. A Sziget Zrt. (korábban Sziget Kulturális Menedzsment Iroda Zrt.) 2017-ben került külföldi befektetői többségbe, amikor a cég részesedését megszerezte a luxemburgi LMF Luxco Ltd., mögötte pedig az amerikai Providence Equity Partners magántőkealap állt.

A Providence a következő években teljes tulajdont szerzett, és 2024-ben továbbadta a fesztivált – több más európai rendezvénnyel együtt – a Superstruct Entertainment nevű nemzetközi fesztiválcsoportnak, amelyet idén nyáron a KKR, az egyik legnagyobb amerikai befektetési alap vásárolt fel mintegy 609 milliárd forintnyi (1,3 milliárd font) összegért.

Vagyis ma a Sziget mögött egy több kontinensen működő, globális fesztiválkonglomerátum áll, amely gazdasági logika alapján dönt arról, hogy melyik rendezvény marad életképes, és melyik igényel átalakítást.

Veszteségek, feszültségek, új számítások

A Sziget az elmúlt években egyre nehezebb pénzügyi helyzetbe került. A 2024-es beszámoló szerint a cég 3,8 milliárd forint veszteséget termelt, miközben a jegybevételek 12,4 milliárdról 9,3 milliárd forintra estek vissza. A rövid lejáratú kötelezettségek meghaladták a forgóeszközök értékét, vagyis a fesztivál likviditási gondokkal küzdött.

Bár a tulajdonosok jelezték, hogy tőkeemelésen dolgoznak, a számok arra utalnak, hogy a Sziget már nem hozza azt a megtérülést, amit a nemzetközi befektetők várnának. A mostani szerződésfelmondás tehát akár egy üzleti racionalizálás része is lehet: a tulajdonosok új modelleket, partnerségi feltételeket keresnek, vagy épp csökkenteni akarják kitettségüket a magyar piacon.

A KKR és a Superstruct jelenleg több tucat európai fesztivált birtokol – köztük a norvég Øyafestivalt, a német Wacken Open Airt és a spanyol Sónart –, így a Sziget csak egy eleme a portfóliónak. A magyar fesztivál piaci értéke azonban nem csupán a nyereségességben rejlik: Budapest nemzetközi turisztikai márkájának is egyik alappillére.

A város felelőssége: érték vagy üzlet?

A Hajógyári-sziget területe fővárosi tulajdon, így Budapestnek kulcsszerepe van a fesztivál jövőjében – nemcsak infrastrukturális, hanem szimbolikus értelemben is.
A Sziget több mint harminc éve a „szabad, nyitott és sokszínű Budapest” ikonikus eseménye: a városimázs, a turizmus, a kreatív ipar és a nemzetközi kulturális élet egyik legfontosabb találkozási pontja.

A kérdés most az, hogy a városvezetés mit tud kezdeni egy olyan helyzettel, ahol a fesztivál gazdasági háttere már nem helyi, hanem globális logika szerint működik.

Támogatni, tárgyalni – vagy akár új modellt keresni?

Egyes szakértők szerint akár önkormányzati vagy hazai befektetői részvétel is új alapokra helyezhetné a Sziget működését, ha a külföldi tulajdonosok kivonulása bekövetkezne. Mások óvnak attól, hogy a város közvetlenül gazdasági szereplővé váljon, és inkább stratégiai partnerséget javasolnak.

Új korszak kezdete?

Karácsony Gergely optimista zárása – „a felmondás nem egy korszak végét, hanem egy új kezdet reményét jelenti” – akár politikai üzenetként is értelmezhető.
A Sziget jövője a város karakteréről is szól: vajon Budapest meg tudja-e őrizni azt az európai, nyitott szellemiséget, amelyet a fesztivál három évtizeden át képviselt?

A válasz valószínűleg azon múlik, hogy a főváros, a befektetők és a kulturális szereplők találnak-e olyan kompromisszumot, amely egyszerre őrzi meg a Sziget szellemiségét és biztosítja üzleti fenntarthatóságát.

Régi alapító, új utak

A bizonytalanság közepette Gerendai Károly, a Sziget egyik alapítója, ismét aktívan részt vesz a háttértárgyalásokban. A Forbesnak adott interjújában úgy fogalmazott:

„Reményeim szerint nagyon gyorsan, még októberben sikerül megállapodni, és olyan új tulajdonosi struktúra állhat fel, ami megfelelő biztosítékot tud nyújtani a Sziget sikeresebb folytatásához szakmai és pénzügyi szempontból is.”

Gerendai szerint a cél nem pusztán a fesztivál megmentése, hanem egy átláthatóbb, szakmailag stabilabb működési modell kialakítása, amely visszaadhatja a Sziget eredeti, kulturális küldetését is.

Az alapító visszatérése – akár tanácsadói, akár befektetői formában – egyfajta hidat jelenthet a régi, értékalapú szervezés és az új, nemzetközi tőkeelvárások között.

Egy biztos: a Hajógyári-sziget sorsa túlmutat egy rendezvényen – Budapest identitásának része. És az, hogy mi lesz belőle, arról sokkal többet árul el a város jövőjéről, mint hinnénk.

Az idei beszámolóink:

 

Le a kalappal a Sziget előtt idén – vajon jövőre is lesz fesztivál?

 

A zenét nem lehet elvenni a Szigettől

 

Bár soha ne láttam volna élőben...

 

A Szigetet pedig nem lehet elvenni a zenétől...

A VÁLSÁG MINDENHOL ÉREZHETŐ?

Az utóbbi években a Sziget helyzete nem egyedi jelenség: az egész európai fesztiválipar komoly átalakuláson megy keresztül, sokan már válságról beszélnek. A pandémia után a rendezvényszervezők költségei ugrásszerűen megnőttek. A színpadi technika, az energia, a biztonsági szolgáltatások és a fellépői gázsik ára 2022 óta akár 30–50 százalékkal is emelkedett, miközben a közönség fizetőképessége nem követte ezt a tempót.

A nagy nemzetközi előadók turnédíjai drámai mértékben nőttek, és ez a kisebb, regionális fesztiválokat különösen érzékenyen érinti. A jegyárak Európa-szerte elérték a korábban elképzelhetetlen szinteket: a nyugati országokban 300–400 euró, Magyarországon pedig 120–150 ezer forint fölé is kúszhat egy heti bérlet. A fiatal közönség ráadásul a pandémia után megváltozott: sokan inkább kisebb, helyi eseményeket vagy alternatív kulturális élményeket keresnek a nagy tömegrendezvények helyett.

A fesztiválipart emellett a piaci koncentráció is formálja: az elmúlt években sorra vásárolták fel a nagy nemzetközi tőkealapok – köztük a KKR, a Live Nation és a Superstruct – az európai rendezvényeket. Ez a folyamat pénzügyi stabilitást adhat, de a döntéshozatal egyre távolabb kerül a helyi közösségektől. A fesztiválok így sokszor már nem kulturális misszióként, hanem befektetési portfólióelemként működnek.

Ehhez jönnek a környezeti és társadalmi kihívások: a fenntarthatósági elvárások, a zaj- és hulladékterhelés, illetve a közlekedési infrastruktúra problémái mind növelik a költségeket és a szervezési kockázatot. A „zöld fesztivál” ma már nem PR-szlogen, hanem gazdasági szükségszerűség – ugyanakkor komoly beruházást igényel.

Ebben a közegben a Sziget helyzete egy nagyobb folyamat része: egy iparág küzdelme az identitásáért és fenntarthatóságáért. A kérdés nem pusztán az, hogy megéri-e még fesztivált rendezni, hanem az, hogy lehetséges-e egyszerre üzletileg életképesnek és kulturálisan hitelesnek maradni egy olyan Európában, ahol a zeneipar már nem szól olyan hangosan, mint régen.