A kiadó honlapján jelenleg 2000 forintért kapható a kötet – és ennyiért bőven megéri. (Ahogy a Behind the Wall, a Pink Floydról szóló testvérkönyv is.) Nem csupán albumformátumú, hanem tartalmas és szórakoztató is. A magyar kiadás 2021-es, vagyis elég friss: csak a 2021-es PWR/UP album maradt ki.

Az AC/DC-hez sosem kötött rajongói szenvedély, de mindig is tiszteltem őket. A Shot Down in Flames például nálam is alapdal. Azért vettem meg ezt a könyvet, mert kíváncsi voltam, hogyan látják a hozzáértők azt a zenekart, amelyik ötven éve gyakorlatilag ugyanazt játssza – és mégsem unalmas.

Martin Popoff interjúk sorozatából építi fel a történetet: minden albumhoz két-négy beszélgetés tartozik zenészekkel, producerekkel, újságírókkal. Olyan nevekkel, mint Phil Rudd (dobos), Mike Fraser (hangmérnök), David Ellefson (Megadeth) vagy Joel O’Keeffe (Airbourne). A fejezetekben vélemények ütköznek: egyesek szerint az adott lemez csúcsteljesítmény, mások szerint tévút. Pont ettől élő az egész – és ettől hiteles.

Ez nem rajongói óda, hanem szeretetteljesen kritikus beszélgetéssorozat.

Ez egy beszélgetős könyv – és jók a beszélgetések.

Tulajdonképpen bennfentesek osztják meg a véleményüket egy-egy lemez kapcsán az albumokról, az albumok dalairól, az együttes adott korszakáról. Ezek a beszélgetések nem hallelújáznak egyfolytában, a benne résztvevők azonban egyértelműen az AC/DC pártján állnak. Akkor is amikor kritikusak. S nem egyszer azok. Komplett lemezekkel, egyes dalokkal, a tagok zenei teljesítményével kapcsolatban, a stúdiók, hangmérnökök, producerek munkájával kapcsolatban is. A könyv pedig éppen a kritikák miatt válik hitelessé. Mert csak az fogalmaz meg építő kritikát, aki szeret. Mindenki más csak fikáz, beszólogat. A könyv összes negatív véleménye az „érted haragszom, nem ellened”-szellemében fogantatott.

Nekem még az sem volt ellenemre, hogy a Popoff simán merte ütköztetni is a véleményeket, és kíváncsi is volt mindkét álláspontra. Így van, hogy egy lemezről két bekezdésen belül olvashatjuk azt, hogy talán az egyik legjobb AC/DC-alkotás, és azt, hogy ugyan ezt kár volt rögzíteni... 

A beszélgetések harmonikusak, ami a szakmaiságot és az egyes lemezekről folyó diskurzusok hosszát illeti. Nem felületesek, de nem is takarítják át a házat a csatorna mélységéig. 

A könyv beszélgetői kiemelten figyelnek arra, hogy a tagok magánéletébe ne turkáljanak bele. Bár mondjuk ez az AC/DC esetében annyira nem is nagy művészet. Egyetlen eset van csak, Brian Johnsoné, amikor beszélgetők megpróbálják kitapogatni, vajon miért tiltotta őt le a Young-testvérpár a szövegírásról (különösen, hogy sokkal jobb szövegeket írt mint ők), és hogy egészen biztosan csak a hallás-problémája volt az oka, hogy kiszállt az együttesből, de mondom, az AC/DC soha nem hagyta, hogy túlságosan mélyre beláthassanak a kulisszái mögé, erre sem kapunk egyértelmű feleletet. Elégedjünk meg azzal, hogy Brian visszajött és két lemez is készült vele azóta... 

A kötet gazdagon illusztrált, mégis kényelmesen olvasható. Szöveg és kép ideális arányban, a méret pedig pont olyan, hogy utazás közben is elővehető.

Olvasás közben folyamatosan AC/DC-t akartam hallgatni – és ez mindent elmond. Egy hétig csak őket hallgattam, albumnyi adagokban, a felfedezés örömével. A könyv újra felfedeztette velem a zenekart, amit sosem szerettem rajongásig, de mindig becsültem.

Malcolm Young halála (2017) óta a banda megfogyatkozott, de még nem tűnt el. A PWR/UP lemez megmutatta, hogy a szellem él.

Ha egyszer mégis véget ér a történet, ez a könyv méltó emléket állít nekik – annak az együttesnek, amelyik fél évszázada bizonyítja: nem baj, ha mindig ugyanazt játsszuk, ha az a valami ennyire működik.

Álomgyár, Budapest, 2021
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635701346