A ’80-as évektől a ’90-es évek közepéig tartó időszak sokak szerint a magyar könnyűzene egyik legizgalmasabb, legszabadabb korszaka volt –d e minden generációnak van egy-egy ilyen állítása :) 

A kazetták, CD-k és az első számítógépes hangminták megjelenése új eszközöket adott a zenészek kezébe, a klubok pedig a rendszerváltás utáni szabadság legfontosabb tereivé váltak.

Tény, hogy az évtizedek fordulóján minden nagy változáson ment keresztül: a technológia, a társadalom – és vele együtt a zene is. A diszkók fényes tükörgömbjei alatt még ott szólt a múlt ritmusa, de a háttérben már feltűntek a szintetizátorok, a dobgépek és a gitártorzítók új hullámai. A városok klubjai megteltek szabadságvággyal, a zenekarok pedig először mondhatták ki nyíltan, amit addig csak énekelni lehetett. A ’80-as és ’90-es évek fordulója így nemcsak hangzásban hozott forradalmat, hanem gondolkodásban is: a zene lett a szabadság gyakorlata, a klubok pedig a rendszerváltás alternatív terepei.

A ’80-as évek elején a pop és a rock mellett megjelent valami teljesen új: az újhullám, amely nemcsak hangzásban, hanem gondolkodásban is más volt. A Kontroll Csoport, az Európa Kiadó vagy a Balaton nem divatot követtek, hanem saját nyelvet teremtettek – az irónia, a kísérletezés és a szabadság nyelvét. Ugyanakkor a korszak sokrétűsége abban is rejlett, hogy a különböző zenei világok egymás mellett léteztek. A KFT színházi humorral és intellektuális játékossággal teremtett közönségkedvenc slágereket, mint az Afrika vagy a Bál az Operában, míg az R-Go Szikora Róbert vezetésével a „csikidam” könnyedségével kreált választ a komorabb idők hangulatára.

Közben a rockszíntér sem maradt néma: a Edda Művek „bakancsos” és későbbi „pályamunkás” korszaka a munkásosztály és a kisvárosi fiatalság himnusza lett, az Edda Blues-tól a Kör-ig. A Bikini szintén ebben az időszakban vált igazi közönségkedvenccé: Nagy Feró korai punkos iróniáját D. Nagy Lajos érzelmesebb, pop-rockos megszólalása váltotta, és a zenekar dalaiban egy egész generáció ismerte fel önmagát. Ezek a zenekarok a rockzene klasszikus, stadionokat megtöltő korszakát képviselték, miközben sokszor finoman szembementek a rendszerrel is – dalaik a szabadságvágy kulturális kódjaivá váltak.

A zenei paletta másik végén bontakozott ki az underground és alternatív irányzat, amely már a rendszerváltás szellemét előlegezte meg. A Pál Utcai Fiúk fiatalos, melankolikus gitárzenéje a városi fiatalság belső világát hozta színre, míg a Sex Action a nyersebb, punkos energiákat szabadította fel a kilencvenes évek elején. Ezek a zenekarok már egy olyan generáció hangját képviselték, amely a szabadságot nem politikai fogalomként, hanem életformaként értelmezte.

A rendszerváltás éveiben a zene hirtelen elvesztette korlátait, és ezzel együtt a kapaszkodóit is. A Bonanza Banzai hozta el az első nagy szintipop-sikereket, a Republic újraértelmezte a magyar rockot, míg a Kispál és a Borz egy egész nemzedék érzéseit foglalta dalokba. A Pa-dö-dő humorral és öniróniával írta újra a popműfaj határait, miközben a Hip Hop Boyz, az Animal Cannibals vagy a Soho Party már a modern, táncolható hiphop és dance korszak előfutárai voltak. 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

 A Csinibaba Táncdalfesztivál 2026-os estje ezt a korszakot idézi meg – nem nosztalgiából, hanem újraértelmezve. A Katona József Színház és a Budapest Park közös produkciója ismét két világot kapcsol össze: a színház érzékenységét és a popkultúra energiáját. A Vajdai Vilmos rendezésében színpadra kerülő előadásban a Nart Orchestra Big Band, a Duda Éva Társulat táncosai és a Katona művészei együtt idézik meg azt a pillanatot, amikor a zene nemcsak szólt, hanem átalakította a világot.

Tűkön ülünk, hogy ebből a zeneileg (is) gazdag korszakból mit emelnek majd színpadra a közreműködők – és hogyan! 2026. május 28-án minden kiderül.