
Magyarországon is többször koncerteztek, általában fesztiválos fellépésük volt (Budapest Park, Sziget, VOLT), legutóbb 2019-ben, a Campus fesztiválon jártak nálunk.
Kevesen tudják, hogy John Otto, a zenekar dobosa nem csupán zenésztársa, hanem unokatestvére is volt – a Limp Bizkit ritmusszekciója így szó szerint "családi alapokon" nyugodott. Rivers emellett rövid ideig részt vett a Queen of the Damned filmzene előkészületeiben is: Jonathan Davis (Korn) felkérésére basszussávokat rögzített a demókhoz, mielőtt a végleges hangsávokat más zenészek játszották fel. Bár neve végül nem került a hivatalos kiadványra, ez is mutatja, hogy Rivers játékát a nu metal közegben különlegesnek tartották.
Rivers 1977-ben született Jacksonville-ben, Floridában. Először tubán játszott, majd basszusgitárra váltott – és barátjával, frontember Fred Durst-tal megalapították az 1994-es Limp Bizkitet. A banda a nu-metal korszak szimbolikus alakjává vált: a rap és a metal, punk és hiphop keveredése, dübörgő basszussal.
A 2000-ben megjelent Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water a nu metal aranykorának egyik legfontosabb albuma lett. Sam Rivers basszusjátéka tette igazán súlyossá és lüktetővé a lemez hangzását – nem véletlen, hogy még abban az évben elnyerte a Gibson-díjat, mint az év legjobb basszusgitárosa.
A Limp Bizkit az elmúlt évtizedben hullámzó aktivitással működött: a 2011-es Gold Cobra után hosszú csend következett, majd 2021-ben váratlanul visszatértek a Still Sucks című lemezzel, ami meglepően jó kritikákat kapott, és újraélesztette a nu-metal nosztalgiát.
2022 és 2024 között több amerikai és európai fesztiválon is felléptek, de nem tartottak teljes turnét. Az elmúlt években Fred Durst visszavett a tempóból: egészségügyi okok (2022 nyarán egészségügyi problémákra hivatkozva lemondta a Limp Bizkit európai turnéját), a rendezői munkái (ő rendezte például a 2019-es The Fanatic című thrillert John Travoltával) és egyfajta tudatos fékezés miatt a zenekar kevesebb koncertet vállalt, de minden fellépésük eseményszámba ment.
2025-ben a zenekar lendületet vett: új dalokon kezdtek dolgozni, és több stúdiósession-ről is kiszivárgott hír, ami új album előkészületét sejtette. A banda „aktivitása” tehát nem egy nagy visszatérés volt, hanem új szakasz, amelyben próbálták korszerűsíteni a hangzásukat – a régi riffek mellé modern, trap- és digitális elemeket is kevertek, főként Wes Borland produceri irányításával.
Augusztusban több mint tíz év után visszatértek Abu Dhabiba, és úgy hírlik, további fellépéseket terveztek.
Sam Rivers halála azonban most minden mozgást hirtelen megállított: az őszi turnéterveket törölték, és a banda jövője jelenleg bizonytalan.
Fred Durst egy rövid üzenetben csak ennyit írt:
„Most nem zenélünk. Most gyászolunk. A zenekar szíve elment, és nélküle semmi sem lesz ugyanolyan.”
Azt kérték:
„Tisztelegjetek Sam emléke előtt azzal, hogy lejátszotok egy basszusszólót, és gondoltok rá. Az ő zenéje nem ér véget.”
A pár nap különbséggel bekövetkezett két veszteség (a másik Ace Frehley a KISS-ből) miatt a rockvilág most egy kicsit megrendült – két korszak, két stílus, két generáció kulcsfigurája távozott rövid időn belül.