Aleister Crowley (1875–1947) angol okkulista, író, misztikus, költő – és hegymászó – volt – a 20. század elejének egyik legellentmondásosabb alakja. Bár gyakran használt „ördögies” szimbólumokat, nem volt sátánista: a keresztény Sátán alakját filozófiai metaforaként kezelte, az emberi szabadság és a tiltott tudás jelképének tekintette.
A „sátánista rock” mítosz gyökerei a hetvenes évekre nyúlnak vissza.A Black Sabbath már a nevével is kiváltotta a gyanút – noha Ozzy Osbourne később kijelentette, hogy „nem hittünk a Sátánban, csak ijesztő zenét akartunk csinálni.” A Led Zeppelin gitárosa, Jimmy Page valóban rajongott az okkultizmusért és Aleister Crowley munkásságáért – megvásárolta Crowley egykori házát a Loch Ness tónál, és ettől már kész is volt a legenda, miszerint „Page ördögi erőket idéz a színpadon.” Amúgy a Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band borítóján Crowley arcképe is szerepel, de David Bowie, Ozzy Osbourne (Mr. Crowley), Iron Maiden (Revelations) és Marilyn Manson is hivatkoztak rá dalaikban vagy vizuális stílusukban.
A hetvenes-nyolcvanas években a sátánista pánik már a popkultúra részévé vált.
A KISS nevének állítólagos jelentése – „Knights In Satan’s Service” – soha nem volt igaz, de a pletyka kitartott. A Judas Priest-et 1990-ben bíróság elé citálták, miután két tinédzser állítólag rejtett, öngyilkosságra buzdító üzeneteket hallott ki a dalaikból. A per végül elbukott, de a zenekar történelmi példává vált arra, milyen messzire tud fajulni egy morális pánik.
A „backmasking”, vagyis a fordítva lejátszott rejtett üzenetek legendája szintén sok mítosz forrása lett. A Beatles Revolution 9 című daláról terjedt el, hogy ha visszafelé játsszuk, „Paul is dead” – Paul McCartney halálát üzeni. A Queen esetében a Bohemian Rhapsody „Beelzebub” sorát értelmezték félre sátánista jelképnek – holott Freddie Mercury zoroasztriánus családból származott, és a mitologikus szóhasználat pusztán drámai eszköz volt nála.
A Bohemian Rhapsody 1975-ben született, a Queen negyedik stúdióalbumához, az A Night at the Opera-hoz. Freddie Mercury már évekkel korábban elkezdte írni a dalt, amely eredetileg csak „The Cowboy Song” néven futott, és zongoravázlatként létezett. A zenekar tagjai később stúdióban építették fel belőle a hatperces minioperát, amely a rock, az opera és a ballada műfajait fűzte össze eleddig példátlan módon. A felvételek három hétig tartottak, több mint 180 különálló sávot rögzítettek, a vokálrétegeket pedig Mercury, Brian May és Roger Taylor szólamonként énekelték fel. A Bohemian Rhapsody minden kockázat ellenére kislemezként jelent meg – a rádiók túl hosszúnak tartották, de a közönség rajongott érte. A szám nemcsak a Queen legnagyobb slágere, hanem a rocktörténet egyik legmerészebb és leginkább ikonikus alkotása lett.
Amúgy nem Kovács Ákos volt az első, aki a sátánizmust emlegette a Queen legendás frontemberével kapcsolatban, 2019-ben megjelent egy cikk "Freddie Mercury Made Satanic Request Before Dying” című cikk a méltán híres AlternativeNation oldalon. A lap arra alapozta az állítását, hogy Freddie Mercury egy korábban sugárzott televíziós adásban azt nyilatkozta, hogy nem a mennyországba, hanem a pokolba kerülne szívesebben („Hell is much better. Look at the interesting people you are going to meet down there./A pokol sokkal jobb. Nézd, mennyi érdekes emberrel fogsz ott lent találkozni”). Erős érv. Legalább annyira, mint a belzebubos sztori... A cikk önmagában is spekulatív hangvételű, nem tartalmaz hiteles archivált felvételt vagy megerősített forrást arról, hogy Mercury komoly vallási vagy akár sátánista elkötelezettséget vállalt volna – tehát az állítás inkább szenzációhajhász ostobaság. Ezzel például akkor mi van?
A kutatások szerint az ilyen legendák két irányból táplálkoznak.
Egyrészt fentről, a vallási és társadalmi pánik irányából, amely démonizálja a fiatalok zenei kultúráját. Másrészt lentről, a zenészek oldaláról, akik maguk is kihasználják a provokáció erejét – hiszen a „veszélyes” zene mindig jobban eladható. Ahogy egy tanulmány fogalmaz:
„A rockzene sátánja nem vallási lény, hanem kulturális metafora: a lázadás, a szabadság és a hatalom elleni dac szimbóluma.”
Alternative Nation, Far Out Magazine, Heavy Blog Is Heavy, theguardian.com, Vice.com
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
TUDTAD?
Miért mutatják a metálosok a "villát"?
A „metal villa”, más néven devil horns, a rock és a heavy metal egyik legismertebb kézjele – pedig eredetileg semmi köze nem volt a Sátánhoz.
A mozdulat az olasz népi hagyományból származik, mano cornuta („szarvas kéz”) néven: a mutató- és a kisujj kinyújtásával szarvakat formáltak, hogy elűzzék a balszerencsét vagy a szemmelverés hatását. Olaszországban máig babonás védelemnek számít, nem pedig sátánista szimbólumnak.
A kézjel a rockvilágba Ronnie James Dio révén került be 1979-ben, amikor átvette Ozzy Osbourne helyét a Black Sabbathban. Dio nem akarta másolni Ozzy békejelét ✌️, ezért a nagymamájától tanult corna mozdulatot kezdte használni a színpadon.
„A nagymamám mindig ezt mutatta, ha valami rosszra készült az idő vagy ha valaki átkozott. Gondoltam, a rockszínpadon is elfér.” (Ronnie James Dio, Metal Hammer-interjú, 2001)
A közönség imádta, a mozdulat pedig pillanatok alatt a metal ikonikus jelévé vált.
A ’80-as évekre a „villa” már nem félelem- vagy sátánszimbólum volt, hanem összetartozásé: a rajongók így köszöntötték egymást koncerteken, és így fejezték ki, hogy „a metal családhoz tartozunk”.
Azóta minden fesztiválon, klubban és koncertfotón ott van – zenei stílustól függetlenül.
LOL: 2017-ben Gene Simmons (KISS) megpróbálta levédetni a kézjelet, mint saját védjegyét – de a rajongók felháborodása miatt gyorsan visszavonta a kérelmet.