Nena számomra pont ilyen – hiszen járt már itt 1985-ben egyszer.

A nyolcvanas évek közepe táján kisiskolásként a Wham! első albumával és a Flashdance című film zenéjével rotációban cserélgettük és fordítgattuk Nena első lemezét a koleszban - természetesen kazettán, hiszen cédé akkor még nem volt, lemezjátszót meg nem hozott senki a kollégiumba. Ez volt az a három album, amelyekkel senkinek nem volt baja, mind szerettük a 103-as szobában. Csodálatos halandzsa-némettel a szövegét is megtanultam a Nur Geträumt című dalnak, mert az volt a kedvencem. Az "alleszvaszikzsannimá"-ról később kiderült, hogy "Alles, was ich an dir mag", de egyiknek sincs semmi értelme egy németül nem értő számára, viszont baromi jól hangzik a szöveg és a dal is.

Ezeket az emlékeket hozta vissza Nena kedden, aki számomra Falco, az Element of Crime és a Trio mellett a legkedvesebb német nyelven alkotó előadó. Aki szereti az ilyen típusú játékokat, annak azt tudom mondani, hogy Nena (polgári nevén: Gabriele Susanne Kerner) olyan hatást keltett a színpadról, mintha Péterfy Bori és Siouxsie Sioux szerelemgyereke lenne, korban középen kettejük között.

Egy menő rockercsaj, aki 65 éves, de ez egyáltalán nem látszik rajta.

Az estet a főfellépő leánygyermeke, Larissa Kerner formációja nyitotta. Az Issa Blochban társa Janick Zebrowski, aki breaktáncos és vizuális művész. Teljesen korrekt, modern popzenét játszottak. Ami feltűnt közben, hogy a lány hangja kiváló – és hasonlít anyuéra. Ő vissza is tért aztán Nena mellett is a színpadon vokalistaként.

8 óra után kicsivel megérkezett Nena, és a nálunk a Lisa csak egy van című sorozat főcímdalaként ismertté vált Liebe ist című cuki dallal nyitott, aztán rázendítettek a Nur Geträumt-ra (biztosan tudták, hogy ott vagyok). Miközben a remek ízléssel összeállított setlisten haladtunk végig: egy régi dalt egy újabb követett, egy Fragezeichen, egy Irgendwie, irgendwo, irgendwann, egy Leuchtturm, és közben mindig történt valami érdekesség a színpadon: begördült egy zongora, leereszkedett egy áttetsző függöny, ami mögött árnyképként láttuk az énekeseket, aztán Nena nyakába gitár került, ami világított –az egész vizuálisan is hatásos élmény volt.

Az énekesnőnek ugyanolyan a hangja, mint 40 éve, talán néhány magasabb nem jön ki már annyira gördülékenyen, de ezt megsegítendő ott vannak a kiváló vokalisták, akik között láthattuk Nena ikergyermekeit: a bemelegítésért felelős Larissa és fivére: Sakias, akinek szintén nagyon szép hangja van, kapott is egy szólót a koncert második felében.

Aminek a rajongók még örülhettek: az énekesnő az egyik dal közben lesétált közéjük egy-egy free hug-ra, megpróbáltam közelebb menni, hogy legalább egy pillantást vessek rá közelről, de a feltartott telefonoktól sajnos nem láttam a művésznőt.

Elhangzott a 99 Luftballons is, amit alaposan megcsavartak – bár sejthető, hogy ők maguk már régóta unják. Az viszont biztos, hogy senkiben sem maradt Fragezeichen: ez a buli a Deutsche Neue Welle igazi ünnepe volt. Két órában kaptunk mindent – balladát, punkot, rockot, popot, látványt és szenvedélyt –, méghozzá nagyon tisztességesen.

Mi hátul, a kissé szellősebb részen buliztunk, táncoltunk – és nagyon köszönjük Nenának, hogy eljött hozzánk.

*kérdőjel