A Sziget jövője most Budapest Közgyűlésének asztalán hever — pontosabban már kétszer is ott volt, de egyszer sem sikerült dűlőre jutni. A városvezetés megosztott: az egyik oldal a Szigetet a főváros kulturális és turisztikai szimbólumaként védi, a másik pedig óvatosságra int, mondván, a fesztivál jelenlegi üzleti modellje átláthatatlan és a környezetterhelése túl nagy. A patthelyzet miatt a szerződés felmondása vagy megújítása egyaránt a levegőben lóg, és minden nappal fogy az idő, hogy a 2026-os rendezvényt időben elkezdhessék előkészíteni.

Régi alapító, új utak

A zűrzavar közepette ismét feltűnt egy régi név: Gerendai Károly, a Sziget egyik alapítója, aki az elmúlt években több más kulturális projektben (Lupa-tó, Costes, MOL Nagyon Balaton) is sikeres volt. Most azonban visszatérne a gyökerekhez.

A Forbesnak adott interjújában így fogalmazott:

„Reményeim szerint nagyon gyorsan, még októberben sikerül megállapodni, és olyan új tulajdonosi struktúra állhat fel, ami megfelelő biztosítékot tud nyújtani a Sziget sikeresebb folytatásához szakmai és pénzügyi szempontból is.”

Gerendai célja nem pusztán az, hogy megmentse a fesztivált, hanem hogy visszahozza azt a kreatív szellemiséget, amely a Szigetet a ’90-es évek elején ikonikus márkává tette. Ha sikerül új befektetőket találni, akár részben visszakerülhet magyar kézbe a fesztivál.

Tulajdonosi vihar a háttérben

A Sziget ma már egy globális konglomerátum része: a 2017-ben többségi tulajdont szerző amerikai Providence Equity Partners alapot 2024-ben felvásárolta a Superstruct Entertainment, amely idén nyáron maga is a befektetési óriás KKR portfóliójába került. A Sziget jelenlegi (válság)helyzete beleillik az európai fesztiválpiac nagy válságképébe. A pandémia utáni költségrobbanás, az elszálló produkciós árak és a megváltozott közönségszokások egész iparágakat rengettek meg. A jegyárak rekordmagasak, miközben a fiatalok egyre inkább kisebb, lokális eseményeket keresnek, ahol nem kell félmillió forintot elkölteni egy hét szórakozásra. Közben a piacot egyre nagyobb tőkealapok uralják – KKR, Live Nation, Providence –, akik befektetésként kezelik a zenét: a „fesztivál” már nem feltétlenül kulturális misszió, inkább pénzügyi eszköz, és ez a hozzáállás ritkán kedvez a művészi szabadságnak. Ez azt jelenti, hogy a hajógyári fesztiválról ma már New Yorkban és Londonban döntenek – Excel-táblák fölött, nem backstage-ben. Az új tulajdonos logikusan gondolkodik: a Sziget több éve veszteséges, 2024-ben például közel 4 milliárd forintos mínusszal zárt.

A kérdés az, hogy megéri-e a további kockázat, vagy inkább portfóliótisztítás jön. Budapest számára viszont a Sziget nem csupán üzlet: identitás, turizmus és kulturális export egyszerre.

A város, a közösség és a szellem

A Fővárosi Önkormányzatnak most nem csupán pénzügyi, hanem városi identitásbeli döntést kell hoznia: Budapest megőrzi-e a Szigetet, mint a nyitott, sokszínű és európai metropolisz jelképét, vagy hagyja, hogy elsodródjon a nemzetközi tőke hullámain? 

A hivatalos kommunikáció reményt sugároz: „Your energy keeps The Island of Freedom beating – and 2026 is already in motion.”

Ez azt jelenti, hogy a Sziget még nem adta fel – de a valóság az, hogy a zenét elnyomja a stopper ketyegése: ha októberben (amelyből van még 5 nap) nem sikerül megállapodni a várossal és az új tulajdonosi struktúráról, akkor a szervezők időzavarba kerülnek, hiszen a nemzetközi fellépők lekötése, a logisztika, a szponzori szerződések mind hónapokkal előre tervezést igényelnek.

A Sziget jövője tehát még nem lezárt történet, de minden szereplőnek sürgősen lépnie kell. A fesztivál szimbolikus üzenete – a szabadság, nyitottság és közösség – tovább él, ám a következő hónapok döntik el, hogy ez csak kommunikációs üzenet marad-e, vagy valóban lesz mögötte új szerződés, tőke és jövőkép.

Egyelőre a Sziget „szíve még dobog” – de hogy meddig, az most már elsősorban Budapest és a befektetők tárgyalóasztalainál dől el.