A Sziget Fesztivál jövője egyetlen döntésre szűkült. A fesztivált érintő javaslatot a fővárosi tulajdonosi bizottság harmadjára is leszavazta, így a legendás rendezvény sorsa továbbra is a levegőben lóg. Ez a megismétlődött elutasítás olyan nyomás alá helyezi a szervezést, mintha az esemény jövője egyszerre feszült össze kulturális, gazdasági és várospolitikai kérdésekben — így a következő tíz „erős mondat” nemcsak zenei-fesztivál üzeneteket hordoz, hanem a városi identitás és a kulturális szabadság aktuális kérdéseit is.

„Ha jövőre nem lesz Sziget Fesztivál, soha többet nem lesz.”
Gerendai azt állítja, hogy az idei döntés gyakorlatilag sorsfordító – ha most nem születik megállapodás a fesztivál folytatásáról, akkor az esemény elbúcsúzhat végleg.

„Nem azért veszem át… hogy pénzt lássak benne. Nem látok.”
Azt mondja: nem a gyors megtérülés céllal ugrik bele, hanem projektszinten elszántan menti, amit „gyerekkorában” épített – tudva azt is, hogy hosszútávú veszteség is lehet.

„A Szigetnek éppen az a lényege, hogy nagy, hogy nemzetközi …”
A fesztivált nem akarja „visszaméretni” kisebb magyar eseménnyé: szerinte erős márka lett, amely nemzetközi szinten is helyet akar foglalni – nem „kis hazaiversenyt”. 

„A világ sokkal kevésbé szólt még arról, hogy ki kivel van, inkább ügyek mentén gondolkodtak akkoriban.”
Gerendai a politika és a kultúra kapcsolatáról mondja: korábban nem annyira a pártoldal, hanem az ügy számított. A mai helyzet számára ez másként fest.

„A közpénz aránya a fesztiválok költségvetésében … mi ennek ellenére nem támogatást kértünk most sem.”
Megfogalmazza, hogy míg a hazai fesztiválpiacon az állami-önkormányzati források aránya jellemzően magas, a Sziget esetében eddig alacsony volt, és most nem állami támogatásként kérik, hanem terület-kedvezményt.

„A nagy multinak van 80 fesztiválja … A Sziget specifikus ebből a szempontból.”
A cégváltás kapcsán Gerendai azt hangsúlyozza, hogy nem egyszerűen „egy fesztivált” vett át egy nagycég, hanem egy különleges, külföldi és hazai piacon is versenyző eseményt – és ez más logikát kíván.

„Ha ma, azaz szerdán … a közgyűlés hajlandó felbontani … akkor még látok esélyt rá, hogy megmentsük a fesztivált.”
Kiemeli az időzítés drámaiságát: az aktuális fővárosi döntés, szerződéses helyzet kritikus, és ha nem most, akkor nincs visszaút.

„A bánat nem visz előre … szomorkodás helyett inkább a saját projektjeimet próbálom üzleti alapon sikerre vinni.”
A személyes attitűdét is nyíltan megfogalmazza: bár a Sziget most válságban van, nem adja fel, dolgozik, kutat, nem a ül a múlt-bánaton.

„Szeretnék olyan országban élni, ahol az ember teljesen nyíltan elmondhatja a véleményét … Magyarország ma viszont nem ilyen hely.”
A közéleti szabadság témájában is markánsan kijelent: szerinte ma Magyarországon nem az az értelmezett szabadság működik, amelyben véleményt következmények nélkül megfogalmazhat a kultúra-üzlet szereplője. 

„…minden évben kiesne az a sok-sok milliárd, amelyet ez a fesztivál az államnak, a fővárosnak és a kerületeknek termel adóbevétel formájában.”
A gazdasági érvet is precízen felhozza: nem csak a fesztivál szervezőjének tétje nagy, hanem az állam és a helyi önkormányzatok szempontjából is komoly kiesés lehet, ha nem lesz. 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

A nemzetközi média hangja is azt sugallja: ha a szervezettségi és jogi/konstrukciós kérdések nem rendeződnek, akkor nem csak Budapest veszíthet, hanem a fesztivál zenei vonzereje is – ami pedig a műfaji sokszínűség és nemzetközi fellépők miatt mindig is erőssége volt.

Várjuk a fejleményeket.

A teljes interjú itt olvasható el.