DeMarco neve sokaknak még mindig ismeretlenül csenghet, pedig a kanadai énekes-gitáros az elmúlt évtized egyik legkülönösebb alakja a modern könnyűzenében. Ő az a fajta előadó, aki a legnagyobb színpadon is úgy viselkedik, mintha a barátaival zenélne egy garázsban – és talán épp ettől szerethető. Laza, közvetlen, sőt gyakran bohókás jelenség, aki a sztárallűrök helyett inkább az őszinte pillanatokat választja. Zenéjét – amiben a lo-fi, az indie és a pszichedelikus pop találkozik – sajátosan „jizz-jazznek” nevezi, mert, mint mondja, semmi kedve skatulyákba szorulni.

Aki 2017-ben látta a Szigeten, aligha felejti el: a koncert nem csillogó produkció volt, hanem egy önfeledt, baráti együttlét, amelyben DeMarco láthatóan jobban érezte magát, mint bárki más. A 24.hu akkori kritikája szerint „talán nem ő adta a legnagyobb show-t, de biztosan ő volt a fesztivál legkedvesebb rocksztárja” – és ez a mondat jól összefoglalja mindazt, amit róla tudni érdemes. Nem akar megfelelni a popipar elvárásainak, inkább a maga útját járja: kicsit torz gitárral, sok humorral és egy nagy adag öniróniával. A Fesztblog már korábban is úgy írta le, mint „az egyik leginkább szerethető különcöt, aki bukfencezve is képes közönséget hódítani”.

Mac DeMarco most új lemezével, a Guitar-ral tér vissza Magyarországra. Az album minden ízében csináld magad projekt: Los Angeles-i otthonában írta, rögzítette, keverte, sőt a borítófotókat is maga készítette.

„A Guitar a lehető leghitelesebb képet adja arról, hol tartok most” – mondta róla.

Ezt a hitelességet érzi meg a közönség is, hiszen a turné minden állomása telt házas volt Európában és az Egyesült Államokban. Most, kilenc év után, június 23-án a Budapest Parkban lép fel zenekarával, eddigi legnagyobb önálló magyarországi koncertjén.