Todd Snider legújabb híre nem egy új lemez, hanem egy kényszerű turnélemondás és egy letartóztatás Salt Lake Cityben.

Az eset – egy állítólagos támadást követő, kórházi alkalmazottakkal szembeni kirohanás – elsőre bulvárszenzáció, de ha Snider életművét ismerjük, rájövünk: ez sokkal inkább egy ismétlődő fejezet abban a krónikában, amit a művész a saját mentális labilitásáról ír. Ez a káosz ugyanis nem baleset, hanem A narratíva...

Snider* 30 éve építi a karrierjét a szándékos outsiderségre. Nem csak a leghíresebb dalai, mint a Beer Run vagy a Conservative Christian... szólnak a társadalommal és a rendszerrel való konfrontációról, de maga az élete is. Ő az a fickó, aki büszkén vallja, hogy a zene azért kellett neki, mert így „megússza, hogy foglalkoznia kelljen a mentális egészségével”, és „felfüggesztett kamaszkorban maradhat”. Snider nem az a típusú előadó, aki kampánygyűléseken énekel (bár játszott jótékonysági koncerteken, mint például a Farm Aid). Ő a szociális igazságtalanság krónikása. Mivel a dalaiban gyakran bírálja a nagytőkét, a háborút és a vallási jobboldalt, a rajongótábora és a mondanivalója egyértelműen a politikai spektrum bal oldalán helyezkedik el.

Snider nyíltan beszélt arról, hogy karrierje korai szakaszában súlyos problémái voltak az alkohollal és a drogokkal (fájdalomcsillapítók, kokain). Saját elmondása szerint ez a fajta életvitel többször is bajba sodorta. A 2014-ben kiadott memoárjában, az I Never Met a Story I Didn't Like: Mostly True Tall Tales (Soha nem találkoztam olyan történettel, amit ne szerettem volna: többnyire igaz mesék) részletesen mesélt a kicsapongásokról, amelyek a könyv végén egy kórházi kezeléssel végződtek. Évekkel ezelőtt felhagyott az alkohollal és a kemény drogokkal. 2019-es interjúkban azt mondta, hogy abbahagyta az ivást és a legtöbb drogot, de továbbra is napi szinten marihuánát szív (ezt a "józan életvitelnek" nevezi).

A zenész már korábban is keveredett konfliktusba a rendőrséggel. Az amerikai sajtóban szerepel például egy esete, amikor a Tillamook megyei börtönben kötött ki (ez ihlette a Tillamook County Jail című dalát), miután összetűzésbe került egy építőmunkással. Egy másik alkalommal, 2008-ban, marihuána birtoklása miatt tartóztatták le Indianában, ami a Greencastle Blues című dalt inspirálta. 

Ami éppen most történt, az egy meglehetősen kusza helyzet. Menedzsmentje (Aimless Inc.) közleménye szerint Halloweenkor Snider súlyos sérüléseket szenvedett egy erőszakos támadás áldozataként a Salt Lake City-beli szállodája előtt, ami miatt a 2025-ös turnéját le kellett mondani. A támadás részletei és az elkövető(k) kiléte nem tisztázott, a helyi rendőrség nem erősítette meg a bántalmazás tényét (vagy legalábbis nem találtak hivatalos nyomot az esettel kapcsolatban).

Snidert az állítólagos támadás után kórházba szállították. Onnan történt elbocsátása után a beszámolók szerint összeszólalkozott a kórházi személyzettel, mert úgy vélte, "nem áll készen" az elengedésre. Állítólag kiabált, káromkodott az alkalmazottakkal, majd miután felszólították a távozásra, később visszatért és fizikai erőszakkal fenyegetett egy munkatársat. Ezt követően letartóztatták, és a Salt Lake County Metro Börtönbe szállították. Ekkor rendzavarás, erőszakkal való fenyegetés és birtokháborítás vétségével vádolták meg. Azóta elengedték, de a hivatalos vádakat még nem emelték meg.

Összefoglalva, a történetnek két oldala van: egyrészt Snider (vagy csapata) állítása az elszenvedett erőszakos támadásról és súlyos sérülésekről, másrészt a rendőrségi bejelentés a kórházban tanúsított agresszív viselkedéséről és letartóztatásáról. A turné lemondásának bejelentésében a sérüléseire hivatkoztak.

A helyzet tehát elég zavaros, de az biztos, hogy a 2025-ös "High, Lonesome and Then Some" turnéját ezen incidensek miatt törölték.

Talán ebből is születik egy dal...

>>>>>>>

Sajnos, több dal már biztos nem születik.

Halálának okát hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra, de nemrég tüdőgyulladást diagnosztizáltak nála.

„Légzési nehézségei támadtak, és kórházba szállították a Tennessee állambeli Hendersonville-ben. Az orvosaitól megtudtuk, hogy lábon kihordott egy tüdőgyulladást, és légzési nehézségei támadtak” – írták a közösségi média oldalain.

A bejegyzés ezután arra buzdította a rajongókat, hogy imádkozzanak Sniderért:

„Most mindenkit arra kérünk, aki szereti Todd-ot, hogy mondjon el egy imát, gyújtson egy gyertyát, sodorjon egyet, küldjön erőt vagy csak gondoljon rá szeretettel. Az évek során oly sok mindenen átsegítettétek, és most minden eddiginél nagyobb szüksége van ránk.”

A tisztázatlan körülmények és hirtelen halála sokkolta a rajongóit és a kollégáit. Snider közösségi oldalain immáron egy másik kérés arra szólítja fel az embereket, hogy emlékezzenek meg az énekesről, és arról, hogy lezárult a karrier, amely három évtizeden át formálta az americana és country műfajt, örökül hagyva tizennégy stúdióalbumot és számtalan, a mindennapi életről szóló, ikonikus dalt.

"Ma tegyenek fel egyet a kedvenc Todd Snider lemezeik közül, és „játsszák le elég hangosan ahhoz, hogy felébresszék az összes szomszédjukat, vagy legalábbis elég hangosan ahhoz, hogy mindig felébresszék saját magukat.” Szeretünk Todd, hajózz tovább, öreg barátunk, találkozunk még odakint az úton, valamikor a jövőben. Mindig is a természet ereje maradsz."

>>>>>>>

*BIO

Todd Snider (szül. 1966. október 11., Portland, Oregon) amerikai énekes-dalszerző, aki a folk, az alt-country és az americana határán mozgó, éles szemű társadalmi megfigyeléseiről, humoráról és történetmesélő stílusáról ismert.

Pályája az 1990-es évek elején indult a Jimmy Buffett-féle Margaritaville Records égisze alatt, első albuma, a Songs for the Daily Planet (1994) azonnal figyelmet keltett a „Talkin’ Seattle Grunge Rock Blues” című szatirikus dallal. A következő években Snider a „szerző-énekes” amerikai hagyomány örököse lett – Woody Guthrie, John Prine és Kris Kristofferson szellemiségét idézve, de saját, ironikus és szókimondó hangján.

A 2000-es években lemezei (East Nashville Skyline, The Devil You Know, Agnostic Hymns & Stoner Fables) egyre inkább politikai és társadalmi kommentárokat is tartalmaztak, gyakran a kisemberek, a kívülállók és a szabadságvágyó figurák szemszögéből.

Színpadi előadásai legendásak: Snider gyakran mesél dalai között, improvizál, és közvetlen kapcsolatot teremt a közönséggel – emiatt sokan a modern „trubadúr” mintapéldájaként tartják számon. Most bizonyára sokan sajnálják a lemondott koncerteket.

 Az új albuma itt hallgatható meg.