A Csaknekedkislány 2011-ben alakult Budapesten Csepella Olivér és Konsiczky Dávid kezdeményezésére, és az elmúlt több mint egy évtized alatt a magyar alternatív színtér egyik legkarakteresebb, legszabadabb hangú zenekarává nőtte ki magát. Mi talán a Dürerben, mármint a régiben láttuk először őket, és először Olivér pulóvberébe szerettünk bele – aztán jött minden más. Azóta pl. néha öltönyt húznak :)
Már a kezdetektől bátran és játékosan nyúltak egymástól távoli műfajokhoz: a ’60-as és ’80-as évek beat- és underground világától a szörfrockon át a gypsy swingig és latin ritmusokig bármit úgy képesek egymás mellé tenni, hogy az természetes egységgé áll össze. A formáció az évek során folyamatosan alakult, és bár az alapítók dalszerzői kézjegye máig meghatározza az arculatot, most először fordult elő, hogy a zenekar újabb tagjai – köztük Gege és Gergő – a dalszerzésben is teljes értékű alkotótársként vettek részt.
A zenekar eddigi három nagylemeze – a játékos lendületű Na Ná Ba Bám (2015), a már jóval sűrűbb és érettebb Kobraszív (2020), valamint a markánsabb hangú, karakterében kiforrottabb CSNK (2022) – mind külön korszakot jelöl a Csaknekedkislány pályáján. Ezeknek a korszakoknak a folytatásaként érkezik most a negyedik album, amely egyszerre működik összegzésként és újrateremtésként: kifelé és befelé, jelenbe és múltba, dühbe és humorba mutat, miközben végig megőrzi azt a sajátos hangot, amely miatt a zenekar tizenöt év után is könnyedén felismerhető.
A MOST a CSNK eddigi legösszetettebb, legérettebb, ugyanakkor „legcsnksabb” anyaga: egyszerre szomorúbb, haragosabb és idétlenebb, mint bármi, amit ezidáig csináltak. Saját bevallásuk szerint ez az eddigi legambíciózusabb lemezük.
A két fő dalszerző mellett ezúttal a zenekar újabb tagjai is aktívan részt vettek a dalírásban. Ahogy Konsiczky fogalmaz:
„Hiába vagyunk már tízezer éve zenekar, ez az első album, aminek a születésében Gege és Gergő is részt vettek. Nagyon sok újat adott ez nekünk.”
Csepella pedig hozzáteszi:
„A számhosszokkal kapcsolatban az az izgalmas dolog, hogy Konsi és Dorozsmai Gergő szerzői attitűdjében egy spektrum két végén vannak. Gergő boldogan bele tesz egy új részt a számba, ha az a rész önmagában szép vagy érdekes. Konsi ki tud szerkeszteni bármit egy számból, annak ellenére, hogy önmagában szép és érdekes, ha a számot anélkül is működő egésznek tartja. Gergő díszítő zenészi reflexei jól egészítik ki Konsi puritán produceri reflexeit oda-vissza.”
A végeredmény egy olyan lemez, amelyen minden dal máshonnan jön, de mégis ugyanoda tart. Van benne ’80-as évek chromerock; tisztességes party killer, vagyis füstös presszóhangulat; késő kapitalista blues; epikus, hegyoldalba kiáltott rock; szó szerint megálmodott dal; és persze az elmaradhatatlan, kicsit szívfacsaró, kicsit vicces szerelmes számok is.
„A szövegeket összekötő téma az élményeim az idővel. Ennél nem tudom kevésbé kellemetlenül megfogalmazni. Benne van az időben való ismétlődés és változatlanság (Galérián, Rómeó), időben való változás (Minden mozog, Rólad akkor most), a jelenvalóság érzékelése (Köd, Ne igyál), a mi korunk és időnk (Bérelj ki, Stábkokó, Munkára), és az időnyomás (Engem szeretni kell, Most) is” – meséli Csepella, majd hozzáteszi:
„Mióta az eszemet tudom, foglalkoztam politikával, de az utóbbi években még türelmetlenebb és hangosabb lettem, és ez nem valami, amit ki tudok kapcsolni. Van olyan dal a lemezen, ami kifejezetten erről szól – még az eddigieknél is kellemetlenebb ember vagyok, és nem tudom, hogy a barátaim meddig viselnek el.”
A MOST tehát nemcsak egy új fejezet, hanem egyfajta önreflexió is: a Csaknekedkislány tizenöt év után is ugyanazzal a kíváncsisággal és sajátos humorral vizsgálja önmagát és azt az időt, amelyben él.
A lemezt élőben január 10-én az Akvárium Klubban mutatják be.
P.S. Felhívnánk a zenekar figyelmét egy 2020-ban velük készült – amúgy tök jó – interjúra... Ugye, tudjátok, hogy nincs humorérzékük, és mindent szó szerint vesznek...? :)