Azt tudtuk, hogy léteznek Harry Potter filmkoncertek – hivatalosak és kevésbé hivatalosak egyaránt –, és azt is, hogy több alkalommal megrendezésre kerültek már hazánkban hasonló produkciók. Sosem éreztük szükségét azonban, hogy részt vegyünk ezeken, hiszen a filmet otthon, az ágyból is meg tudjuk nézni.
Mi lehet a koncertben annyira különleges?
Hát, nagyon is sok minden.
Azt gondolom, hogy bár sokan az egekig tudjuk magasztalni a filmzenéket, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk, miközben nézzük a vásznat. John Williams muzsikája tökéletesen vonul végig az összes Harry Potter-mozin, kiváló aláfestést adva a varázsvilágnak. Egy olyan produkció esetében azonban, mint a mostani vetítés, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a legendás dallamok.
De ne ugorjunk ennyire előre!
A szervezők a sajtó munkatársait a főpróbára engedték be a produkció előtti este. Exkluzív élménynek hatott belépni az üres MVM Dome küzdőterére, ahol a 18 méteres óriásvászon mellett a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző négy házának – Griffendél, Mardekár, Hollóhát és Hugrabug – zászlaja is helyet kapott; az előtérben pedig „lebegő” roxfortos felvételi levelek, fotófalak és természetesen Harry Potter merchpult várta a muglik seregét.
Mellékesen jegyezném meg, hogy van legalább egy, de inkább két olyan generáció, akik együtt nőttek fel Harry Potterrel, és még mindig várják az értesítést arról, hogy őket is felvették a Roxfortba. Ez a produkció talán számukra jelentheti a legnagyobb élményt.
„Részt vettek eddig a koncerten olyanok is, akik először látták a filmet, de olyanok is akadtak, akik már sokadszor nézték újra. A nagyzenekari kíséret azonban mindenki számára különleges élményt nyújtott. A Harry Potter-filmsorozat egy olyan popkulturális jelenség, amely beleivódott egy generáció életébe világszerte. Az első könyvet még édesanyám olvasta fel nekem, a filmet pedig általános iskola első osztályában láttam először. Megszervezni egy ilyen koncertet már önmagában is egyedülálló, hiszen nem minden nap tapasztalja meg az ember, hogy egy 90 fős zenekar játssza élőben ezeket a dallamokat” – nyilatkozta Szy Marcell, a produkció szervezője, aki hozzátette, hogy évente egy filmkoncertet terveznek majd tartani a magyar közönség számára.
Amennyiben ez megvalósul, a roxfortos levelükre váró muglik bizonyos értelemben most megkezdhették nyolcéves képzésüket a Roxfort budapesti tagintézményében.
Na, de vissza a zenéhez.
Az eredeti soundtrackről most nem írunk sokat, hiszen 2001 óta ismerhető már a film és a zene. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy John Williams olyan muzsikát alkotott, amely a komolyzenében is egyedülálló varázsvilágot teremtett. A 90 tagú Budafoki Dohnányi Zenekar Ernst van Tiel vezényletével pedig tűpontosan – már amennyire a kottát nem látva ezt meg tudjuk ítélni – játszotta a melódiákat. Különleges élmény volt megtapasztalni, hogy egy-egy jelenet zenéjét hallva igencsak elgondolkoztunk: vajon a filmben is ott van-e zene abban a pillanatban? Ebből is látszik, hogy a vizuális élmény mennyire képes elnyomni a zeneiséget.
A filmkoncert lehetőséget adott arra, hogy ezek a figyelmet elkerülő dallamok is erőteljesebben szólaljanak meg, még inkább hangsúlyozva a jelenet- és hangulatváltásokat, a jó és a rossz harcát, a feszültséget vagy épp a varázsvilág megismerésével járó izgalmakat. A feszült pillanatoknál beálló csend vagy csupán egy-egy hangszer megszólalása ekkora térben egészen más dimenzióba helyezte a látottakat és hallottakat. A zenei aláfestés az élő koncert segítségével „föléfestéssé” vált: nem pusztán megtámogatta a film jeleneteit, hanem kiemelte, színesítette őket, és a teljes élményre rátett egy jó nagy lapáttal.
Külön bekezdést érdemel a stáblista alatt játszott zenei darab. A stáblista talán a mozi legkevésbé megfigyelt része: a filmnek vége, mindenki készülődik, a tévében már rávágják a következő műsor bemondását, a streamingoldalakon pedig egyszerűen kikapcsoljuk. Nos, a filmkoncertet – óriási szerencsénkre – nem tudtuk kikapcsolni, és a stáblista ígérkezett az egyik zenei tetőpontnak. Ilyenkor a film már egy kicsit sem vitte el a figyelmünket a zenéről, így a zenekart figyelve, teljes odaadással tudtunk a varázslatos dallamokra fókuszálni.
Természetesen a közönség készülődése ilyenkor már nem elkerülhető, de bízunk benne, hogy az előadáson is szép számmal akadtak olyan nézők, akik át tudták adni magukat az utolsó hangoknak, teljessé téve így az élményt.
Örömünkre szolgál, hogy Harry Potter világa ismét megelevenedik ebben a formában, hiszen a filmsorozat hazánkban is óriási népszerűségnek örvend – csakúgy, mint a már 2016 óta futó koncertsorozat további 49 országában.
Egy már biztos: sok-sok muglitársunkkal karöltve mi már most szeretnénk a következő tanévet is a Roxfortban kezdeni, a Harry Potter és a titkok kamrája filmkoncerttel.