A híresluxusáruház ezúttal nemcsak új ízeket mutatott be, hanem egy olyan koncepciót, ahol a csokoládé fogyasztása zenei élménnyel egészül ki.

A projekt alapját a neurogasztronómia inspirálta – az a kutatási terület, amely azt vizsgálja, miként befolyásolják a hangok, a környezeti zajok vagy éppen a zene az ízek érzékelését. A fejlesztők abból indultak ki, hogy a hang nem pusztán kísérőelem, hanem képes formálni azt is, ahogyan egy adott ételt megélünk. Ennek megfelelően minden egyes csokoládészelethez egyedi zenei kompozíció készült, amelyet kifejezetten az adott íz karakteréhez igazítottak.

A kollekció létrehozásán egy összetett alkotói csapat dolgozott. A zenei darabokat Nathan Britton és Jasmine Meaden komponálta a Mcasso zenei produkciós stúdió közreműködésével, míg a vizuális világot Victoria Semykina illusztrátor formálta meg, a projekt filmes kísérőanyagát pedig Jack Wells készítette.

A csomagolás nem csupán dizájnelemként működik: a csokoládé kibontásakor maga a zenei kompozíció is „feltárul”:  a zenei kompozíciók hagyományos kotta formájában jelennek meg a csokoládék csomagolásán, amelyeket a vásárlók kibontás után láthatnak. A koncepció szerint a darabok eljátszhatók, így a zene az édességhez kapcsolódó élmény részévé válik, bár hangzó formában nem közvetlenül a csomagolásról érhető el. (Nem, az összes forrás szerint nincs QR kód, amit nem is értünk, de ez volt a koncepció.)

Ez a megközelítés jól illeszkedik ahhoz a tágabb trendhez, amelyben a gasztronómia egyre gyakrabban merít a művészetek világából. Éttermek kísérleteznek célzott hangkulisszákkal, borászatok zenei kóstolóestekkel, míg egyes kutatások kimutatták, hogy a magasabb hangfekvésű zenék például erősíthetik az édességérzetet, míg a mélyebb tónusok a keserű ízeket hangsúlyozzák. A Fortnum & Mason projektje ezt a tudást ülteti át egy – majdnem – kézzelfogható fogyasztói termékbe.

Az írást ez a cikk inspirálta.