Azoknak, akik az elmúlt hónapokat egy digitális detox-barlangban töltötték: az Artemis II az emberiség Nagy Visszatérése, egy 10 napos misszió, amely több mint 50 év után először küld embert a Hold körüli pályára. 1972 óta tehát ők az első emberek, akik elhagyják az alacsony Föld körüli pályát, hogy megkerüljék a Holdat. A csapat 2026. április 1-jén indult útnak a Kennedy Űrközpontból az Orion űrhajó fedélzetén.

Az űr-DJ szettje

Az űrhajósokat minden „reggel” (bár az űrben ez relatív fogalom) egy-egy kiválasztott dal ébreszti. Ez a több évtizedes NASA-hagyomány nemcsak a ritmust adja meg a naphoz, hanem érzelmi hidat is képez az otthoniakkal. A repertoár meglepően sokszínű. A parancsnok, Reid Wiseman stílusát az élénkebb hangzás jellemzi: a 3. napon a Freddy Jones Band In a Daydream című száma olyan energiát szabadított fel, hogy a legénység állítólag azonnal táncolni kezdett a súlytalanságban.

Victor Glover pilóta inkább a mélyebb groove-okat hozza; az ő ébredését John Legend Green Light-ja kísérte, emlékeztetve mindenkit az űrből látható egységre.

A csapat „alternatív” vonaláért Christina Koch felel, aki a modern pop egyik legfrissebb slágerére, Chappell Roan Pink Pony Club-jára dobta le a reggeli fáradtságot.

Jeremy Hansen, a kanadai űrhajós hozza a „cool” faktort a csapatba. Az ő reggelein gyakran csendülnek fel olyan alternatívabb himnuszok, mint a Young & Sick Sleepyhead feldolgozása, ami tökéletes átmenet az álmok és a Hold körüli munka között.

A Starman visszatér

A küldetés eddigi legikonikusabb pillanata mégis egy klasszikushoz köthető. Amikor a legénység először pillantotta meg a Hold sötét oldalát, a kabinban  – nem Pink Floyd – David Bowie Starman-je csendült fel. Ez a választás nemcsak tisztelgés a múlt előtt, hanem annak a megismételhetetlen érzésnek a zenei aláfestése is, amit csak az a maroknyi ember élhet át, aki elhagyja a Föld biztonságát.

A NASA még egy hivatalos Spotify-listát is közzétett, így ha szeretnéd tudni, milyen érzés egy Orion kapszulában lebegni, tekerd fel a hangerőt, és dőlj hátra.

A Hold még sosem szólt ilyen jól.

Kazetták és country a csillagok között

Míg az Artemis II legénysége gombnyomásra streameli a legfrissebb slágereket, az úttörőknek be kellett érniük jóval korlátozottabb lehetőségekkel. Nézzük, mi szólt a „hőskorban”!

• Az Apollo-korszak kazettái
  Az 1960-as évek végén az űrhajósok speciális, magnéziumházas kazettás magnókat vihettek magukkal. Az Apollo 11 legénysége (Armstrong és Aldrin) például a Music out of the Moon című albumot hallgatta, ami egy korai elektronikus hangszeren, tereminen játszott futurisztikus zene volt – tökéletes aláfestés a holdi tájhoz.
  
  
• Fly Me to the Moon
  Bár sokan azt hiszik, ez csak egy filmbe illő klisé, Buzz Aldrin valóban lejátszotta Frank Sinatra klasszikusát, miután leszálltak a Hold felszínére. Ez volt az első dal, amely ténylegesen elhangzott egy másik égitesten.
  
  
• Country az űrben
  Az Apollo 12 parancsnoka, Pete Conrad akkora country-rajongó volt, hogy a NASA engedélyével egy válogatást vitt magával olyan előadóktól, mint Buck Owens és Glen Campbell. Ez akkoriban komoly technikai kihívás volt, mert a szalagok könnyen összegabalyodtak a súlytalanságban.
  
  
• A Voyager aranylemeze
  1977-ben a NASA már nemcsak az űrhajósoknak, hanem az esetleges földönkívülieknek is küldött zenét. A Voyager-szondák fedélzetén egy aranyozott rézlemez utazik, rajta Bach, Beethoven, Louis Armstrong és Chuck Berry dalaival – ez az emberiség végső „Greatest Hits” válogatása az ismeretlenbe.