December 8-án a Syma csarnokban becslésem szerint 2000 (?) ember ízesítette meg a hétfőjét. Mit takar még a dátum? John Lennon halálának évfordulója, Jim Morrison születésnapja... De a legfontosabb: ifjúságunk legerotikusabb vetkőzésének szereplője, aki a 9 és 1/2 hétben megtanította az emberiséget az erotikára, és a VHS kazetta  – melynek szalagja valamiért eléggé megnyúlt ennél a résznél – az egész lakótelepen kézről kézre járt, mert a vasfüggöny végre engedte, hogy átlássunk  rajta.. Igen, Kim Basinger vetkőzött mögötte! Na, ezen a napon ünnepli ő is születésnapját – és már 61 éves! Ilyen fontos dolgokról beszélgettünk Géza barátommal a koncert előtt, de azért eszünkbe jutott a sör is szerencsére. Vagy sajnos.

ELŐÉTEL

Megláttunk egy pultot, de a sor olyan hosszú volt, hogy a taxis blokád ehhez képest egy sima kis tömörülés lehetett. Azon gondolkodtam, hogy mire számít az az ember, aki beáll a sor végére? Miben reménykedik? Meggondolja magát az előtte álló 132 másik, és inkább nem iszik? Vagy hirtelen az az 1 db árva kiszolgáló amőba módjára osztódni kezd? Nem vagyok hajlandó beállni a sorba, inkább rágyújtok, mielőtt idegességemben áldozatokat szednék és ártatlan embereken vezetném le dühömet. A dohányzó a csarnok mellett elkerített szélcsatornában volt, és az esőcseppek úgy pattogtak az arcomon, mintha épp dombon lefelé száguldanék egy kerékpárral,  ezért ez sem volt opció a nyugalmam helyreállítására. Olyan dekket hagytam ott, hogy csodálkozom, miért nem szállt le érte egy utasszállító repülőgép. Legyünk bölcsek, és várjuk meg, amíg elkezdődik a koncert, s akkor lecsapunk a pultra! És akkor, amit már tőlem megszokott mindenki, az előzenekar teljesen kiesett, mert addig fejtegettük, mitől mozog a föld, hogy már csak azt hallottam, ahogy Janklovics Péter (aki az est hangulatfelelőse volt mint porondmester) megköszöni  nekik a részvételt. Sok koncerten voltam életemben, de ilyet még nem láttam: a színpadon egy valódi leánykérés volt! A lány válaszát a cikk végén elárulom, a türelmetlenek legörgethetnek most.

FŐÉTEL

A Morcheeba 15 perc (pihentetés) késéssel lépett színpadra, és belekezdtek az első dalba, ami a Trigger Hippie volt. Elkezdtem figyelni a pultot, hogy akkor most biztosan nem lesz már sor, de mintha mi sem történt volna... Még mindig 132 ember állt ott.  Akkor átadom magam a zenének. Skye Edwards olyan ártatlanul, cukin és mosolyogva lépett a színpadra, hogy zsebre akartam rakni.  A hangja pedig elemi erővel hatott mindenkire. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy suttogva kiabál, miközben minden hang a helyén van! A közönség az első perctől olyan átéléssel mozgott, egy emberként és mégis szanaszét, mintha betanították volna őket a koreográfiára. Az ég felé nézve, mosolyogva próbálta mindenki elkapni a levegőt. Leszállt a béke a Syma Csarnokra, és a Morcheeba nem bízta a véletlenre, mert beszórta a nézőteret varázsporral és (számomra) a legjobb dalaikat hozták el nekünk.

A harmadik dal, az Under the ice (az egyetlen dal volt a legutolsó lemezről),  utána a World looking in úgy masírozott át az emberek tudatán, mintha Dumbledore a teljes varázstudományát épp most próbálná ki rajtunk. Ross Godfrey gitárjátéka annyira passzol Skye lágy énekhangjához, hogy az már szinte zavarba ejtő. Ezek után jött két dal a legelső, 1996-os Who can you trust? című lemezről (Moog Island és a Col), és érezhetően már mindenki varázsolt. A közönség, a zenekar és az operatőrgárda is, akik a kivetítőre dolgoztak. Szebbnél szebb képeket készítettek a koncertről, és kitört az általános boldogság.

Blood like limonade, Slow Down és a The Sea! –  ilyen varázsigék hangoztak el és el is érték a kívánt hatást. Úgy húzott mindenkit a zene, hogy a közönség soraiban nagy átéléssel hallgató Kiss Tibi (Quimby) is egészen nyugodtan tudott szórakozni, mert ezen az estén végre őt varázsolták el.  A zenekar minden szenvedélyét beleadva játszott, Skye pedig érezhetően nagyon boldog volt, mert amikor a közönséget énekeltette, olyan természetes nevetésbe kezdett, ami láthatóan a meghatottságtól volt.

A katarzis ezek után következett a Blindfold és a Rome Wasn't Built in a day daloknál! Itt már úgy éreztem magam, mint Alice, amikor beleesett az üregi nyúl járatába. Csodaország peremén lépkedett mindenki. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy mindenkiből kirázták a negatív gondolatokat. Skye a tőle nem túl megszokott módon felhívott a közönségből egy szerencsés fiút, akinek a mozgásában fel lehetett fedezni a 747-es utasszállító leszálló manőverének elemeit, amikor megpróbált ritmusra mozogni színpadon. Fájdalmasan volt vicces... Aztán a zenekar lement a színpadról, és jött a vastaps! VASTAPS!!!

SALÁTA

A visszataps után Skye a mai kornak megfelelően selfie készítésébe kezdett a közönséggel, és előadták az Over and Over egy szál gitáros szívfacsaró balladát, és mindenkiből kipréselték a maradék érzelmet is.  A mágia utolsó varázsigéje a Let me See volt, amit közösen énekelt a közönség és a zenekar.

Felgyulladnak a fények, és szomorúan vesszük tudomásul, hogy a szertartás véget ért...

A koncert dalait tekintve egy jó Best of Morcheeba volt, mert minden nagy sláger elhangzott.  Az énekesnő, aki földöntúli bájával és finomságával lehengerel mindenkit, és mögötte a zenekar, akik mint valami matematikusok, olyan  pontosak és profik, teljesen felállítja a szőrt az ember hátán. Intelligencia és szépség, ami végig jellemzi a koncertet.

Mert a Morcheeba koncert egy SZÉP koncert volt! Mosolyogva főztek belőlünk varázsfőzetet, amihez kellett egy nagy csarnok, amibe raktak 2000 embert, hétfőt, kevés pultost, de annál több ruhatárost és persze a ritka eszenciát, a Morcheebát. Mindezt egy nagy fakanállal úgy keverték össze, hogy 90 perc alatt szép puhára főtt, és bizony mindenki jól is lakott tőle. Még én is, mert eszembe sem jutott a sör... Ez a jól felépített koncert képes volt a hangulattalan Syma csarnokból egy barátságos, meleg otthont varázsolni másfél órára.

DESSZERT

A jegyvásárlásos szisztéma nekem nagyon tetszett, és szerintem ez a jövő: idővel minden koncertre így lehet majd belépőt szerezni, mert ezzel a zenészeket is támogatjuk és az illegális letöltést is vissza lehet szorítani. Ugyanis az umusiclive. com oldalon 5 dalt kellett  megvenni, így kapták meg a jegyet a koncertre, ami így mindössze 1500 Ft-ba került mindennel! A jegy mellé kaptál 5 dalt – ha egyszerűsíteni akarok. Ebben látom a lanyha érdeklődés okát, mert bizalmatlanok vagyunk az údonságokkal szemben, de majd ebbe is belejövünk!

És ami a lánykérést illeti: Mit hittetek: van az a nő, aki 2000 ember előtt nemet fog mondani?