Sok minden eszünkbe juthat a hetvenes évek Romániájáról, a Ceauşescuéra közepéről, csak az nem, hogy forradalmi elektronikuszenei kísérletek színtere volt. Pedig az időszak viszonylagos nyitásának Ceauşescu ekkor még javában a Nyugat kedvence, a keleti blokk renegátja volt köszönhetően a nagyobb városokban komoly művészetizenei élet virágzott. Így volt ez Kolozsvárt is, ahol a félig magyar, félig román származású Rodion Ladislau Roşca magnókkal, dobgépekkel és fantasztikus hangú analóg szintikkel kezdett kísérletezni. Két társával, Gicu Fărcașsal and Adrian Căpraruval (az ő keresztneveikből jön a "G.A.") megalapította a Rodion G.A. formációt, ami aztán nemcsak a korszak és nem csak Románia, de talán az egész középkeleteurópai régió egyik legprogresszívebb zenekara lett. A korai Kraftwerk krautrockja, Dissevelt és Baltan (itthon a Delta főcíméből ismert) fehérköpenyes tudószenéje, ambient, progrock, analóg szintik és széttorzított gitárok, házilag barkácsolt dobgépputtyogás és eszement szabadságélmény: valahol ezek metszéspontjában lehet elhelyezni Rodion G.A. zenéjét. Kimeríthetetlen kincsesbánya ez az életmű, és ki tudja, Rodion mekkora undergroundprogresszív sztár lehetett volna, ha Románia nem süllyed diktatúrába... Rodion mindent kitalált, ami manapság menő: keletnémet Vermonákon varázsolt ma is tökéleteses hangzó chiptunekompozíciókat, szovjet Faemi orgonákat kötött gitárpedálokra. Tökéletes barkácsvilág, ugyanakkor tökéletes hangzás, zseniális kompozíciók a Rodion G.A. a középkeleteurópai zene és kultúrtörténet egyik legfontosabb produkciója. Szomorú, hogy a nyolcvanas évektől a zenekar és Rodion fokozatosan eltűnt a világ szeme elől, és egészen az elmúlt évekig kellett várni újrafelfedezésére. Egy román blogger és filmes, Luca Sorin dokumentumfilmje kellett ahhoz, hogy Rodion G.A. újra reflektorfénybe kerüljön, és a szaklapok egész sora a Quietustól a Faderen és a Mojón át a Dustedig csodálkozzon rá döbbenten erre az elképesztő életműre.
Nem túlzás, hogy az őszi idény egyik legkülönlegesebb zenei élménye lesz Rodion G.A. budapest fellépése az A38 Hajó kiállítótermében.
Mediterrán mámor, közelkeleti révület, álomszerű rumba, bőkezűen adagolt pszichedelia, improvizatív kalandozások ilyen világokat idéz a Bujdosó Trió különleges, eltéveszthetetlenül egyedi zenéje. Számtalan forrásból táplálkozó muzsikája egyedülálló recept szerint készül: alapvetően akusztikus zenéjét finoman adagolt effektek színezik, gyakran bukkannak föl filmzenés ízek, a hangzást pedig olykor akár a New Yorki avantgárd zenei törekvések (John Zorn, Marc Ribot) karcosságával is rokoníthatjuk. Mindezek összessége markáns és utánozhatatlan megszólalást eredményez, egy teljesen új színt a (világ)zenei palettán, amely leginkább talán "bizánci szörfdzsesszként" írható le. A Bujdosó Trió 2011 telén alakult, tagsága a hazai alternatív, jazz és világzenei színtér olyan fontos zenekaraiból verbuválódott, mint a teljesség igénye nélkül az Egy Kiss Erzsi Zene, a Kampec Dolores, a Kistehén, a Meszecsinka, a Specko Jedno, az Ági és a Fiúk, a Pop Ivan. 2012 decemberében megjelent Gold for Leslie (azaz Arany Lacinak) című bemutatkozó lemezét "ellenállhatatlanul vonzó albumként" üdvözölte a kritika.
A zenekar tagjai:
Bujdosó János: gitár
Vajdovich Árpád: bőgő
Németh Csaba: ütőhangszerek