„Azért születtem, hogy zavart keltsek”, nyilatkozta Salif Keïta, aki a Manding Birodalmat alapító Szundjata Keïta leszármazottjaként - a kasztrendszerrel szembefordulva - választotta az énekesek hivatását. Ráadásul albinónak született, és ez száműzetéssel járt, hiszen a hiedelmek szerint rontást hozhatott volna törzsére.

Bamakóba kivándorolva a Le Super Rail Band du Bamako és a Les Ambassadeurs szólóénekese lett, majd 1984-ben Párizsban telepedett le. Ott futott be, 1987 és 1999 között ott jelentek meg kirívó sikerű és iskolateremtő afropop lemezei (Soró, Kö-Yan, Amen, Folon… The Past, Sosie, Papa).

Ezekben az években többek között Joe Zawinul, Wayne Shorter, Carlos Santana és Bill Summers muzsikált együtt Salif Keïtával. Az ezredfordulót követően a nyugat-afrikai zenében újra az akusztikus hangvétel került előtérbe, és ez hatással volt a Maliba visszaköltöző Keïtára is. Moffou, M'Bemba és La Différence című lemezeit a tradicionális hangszerek uralják, megőrizve a mali zene emlékeit – olyan frissességgel és olyan egyedi módon, amilyenre csak a legnagyobbak képesek. 

A mozirajongók számára Salif Keïta zenéje ismerősen csenghet az Ali - Muhammad Ali életét bemutató, Will Smith főszereplésével készült - filmből is, amelyben a Tomorrow, a Papa és a Sanni Kegniba is a film betétdalai voltak.