Marvin Gaye írta, Martha and the Vandellas énekelte legelőször 1964-ben. A későbbiekben készített saját verziót a Mamas and the Papas, a The Kinks, az Everly Brothers, a Grateful Dead, a Black Oak Arkansas és a Van Halen is.

Kifejezetten mozgósító dalról van szó, nem véletlenül használták gyakran polgárjogi tüntetéseken az Egyesült Államokban. Az 1985-ös verzió a Live Aid-del kapcsolódik össze, eredetileg az volt a terv (állítólag Jagger találta ki), hogy David Bowie a Webley-ben, Mick Jagger pedig a JFK Stadionban adja elő, műholdas kapcsolattal megoldva a duettet. De sajnos fél másodperces csúszás lett volna a két helyszín között, így ez sajnos nem volt kivitelezhető.

Így aztán amikor Bowie az Absolute Beginners című lemezén dolgozott az Abbey Road Stúdióban, Jagger átrepült hozzá és felvették a dalt. 13 óra elteltével a felvétel és a videoklip is elkészült.

A jótékonysági céllal készült dalt a későbbiekben többször is felhasználták, de érdekesség, hogy a brit közönség 2011-ben megszavazta, hogy ez legyen az a dal, ami biztosan elhangzik Kate Middleton és Vilmos herceg mennyegzői partiján.

A videoklip is ikonikussá vált, két, fantasztikus színű és összeállítású ruhákba (mások szerint az évtized legrondább szettjébe, buggyos nadrágok, lila és zöld, leopárdminta - minden, ami a 80-as évek legalja) öltöztetett zseni olyan produkciót és táncmozdulatokat (mások szerint összevissza rángatozó, koreográfia nélküli marhaságot) ad elő, amit soha senki el nem felejt, az biztos.