Most beintett a karma, és rácsapott Simmons fenekére: ám mi nem vagyunk gonoszak és nem nevetünk ezen videó nézése közben:

Ellenben a kommentelők:

"Ő már abban a korban van, hogy: Segítsetek, nem tudok felállni! LOL"

"Nem hallok semmi különbséget a zenében - játszik egyáltalán azon a basszusgitáron?"

"Még mindig nevetek"

"Azt hiszem, ez nem először történik vele"

"Ne nevess, ne nevess - már késő :)"

Jópofa (volt) ez a bohóckodás a nyolcvanas években, néha talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy nem érkezett-e el az idő a visszavonulásra.

Ezzel kapcsolatban nemrégiben a Glasgow Live-nak Simmons így nyilatkozott:

„Több mint húsz kiló kosztümöt viselek magamon, 15 centis sarkú cipőben pásztázom a színpadot, tüzet köpök, repülök a levegőben és még sorolhatnám. Ha Bonónak vagy Mick Jaggernek - akiket mind nagyon szeretünk - így kellene nyomulni a bulikon, egy óráig sem bírnák. Sajnos azonban be kell látnunk, a hetvenes éveinkben már nem nagyon leszünk képesek erre."

Akkor egyetértünk.