Ha beszélhetünk a klasszikus zenével kapcsolatban örökzöldekről, Csajkovszkij 1892-ben bemutatott balettzenéje, a Diótörő egészen biztosan ezek közé tartozik. Duke Ellington legendásan gazdag és hosszú pályájának zenitjén, 1960-ban jelentette meg Csajkovszkij művének brilliáns jazz-átdolgozását,  amelyet állandó alkotótársával, Billy Strayhornnal közösen készített. (Ellingtonnal kapcsolatban elegendő csupán annyit megemlíteni, hogy egyike volt annak a maroknyi jazzmuzsikusnak, aki a Time címlapjára került, a rivaldafényt kerülő Strayhornt pedig a jazztörténet talán legszebb balladája, a Lush Life szerzőjeként ismerhetjük.)

A Modern Art Orchestra egy mára kétszeresen is klasszikusnak számító Diótörő-szvit előadására vállalkozik, amelyre Gergye Krisztián készített tánckoreográfiát. Az eredetileg klasszikus balettet a jazz big band átiratának formájában, tizenkét táncossal hívják életre.