A dal az Enema Of The State című albumról származik, 1999-ben jelent meg.

Mark Hoppus gitáros-énekes dalszerző így nyilatkozott: “a többieket mindig várta otthon a barátnőjük, mindig volt kihez hazatérniük. De nekem akkoriban nem volt, szóval én magányosan éreztem magam a turnékon. De aztán hazatértünk, és igazából nem számított, mert otthon sem volt senkim.”

A dalban van is egy rész erről az érzésről: “The tour was over, we'd survived, I couldn't wait till I got home to pass the time in my room alone” (=”vége a turnénak, túléltük, alig vártam, hogy hazamehessek, és elüssem az időt egyedül a szobámban”).

Állítólag ekkoriban olvasott Mark egy fiatal srác öngyilkosságáról, ami csak megerősítette benne a negatív érzéseket, és ekkor született meg a dal.

Az öngyilkos Adam búcsúlevele, ami a neten kering, csupán fikció, a dal megjelenése után évekkel írták. A szerzője, John Cosper írt egy színdarabot, az öngyilkos srác búcsúlevele ennek forgatókönyvében szerepel. Az együttesnek és a dalnak tehát konkrét búcsúlevélhez nincs köze.

A dalt valójában azért írták, hogy megerősítsék az emberekben: ha magányosak is, válasszák az életet, de szomorú dolog történt: ezt a dalt találták "repeat"  üzemmódban egy srácnál, Greg Barnes-nál, aki túlélte az 1999-es Columbine iskolai mészárlást (ez az USA történelmének egyik legvéresebb iskolai mészárlása, az elkövető diákok meggyilkoltak tizenkét diákot és egy tanárt, megsebesítettek 21 embert, majd öngyilkosok lettek), de 2000-ben öngyilkos lett – ezt a dalt hallgatva akasztotta fel magát.

Tom DeLonge erről így nyilatkozott:

“Nagyon nagy hatással volt ránk a dolog, hiszen ez a dal a remény dala. Amikor ezt írtuk, pontosan tudtuk, hogy nem akarjuk, hogy a fiatal srácok azt higgyék, hogy ez egy menő vagy jó dolog (öngyilkosnak lenni). Egyáltalán nem bátorítottunk erre senkit, semmilyen módon.

A dalszövegben több utalás is van egyéb mögöttes tartalmakra:

"I traced the cord back to the wall, no wonder it was never plugged in at all" (“visszakövettem a zsinórt/vezetéket a falig, nem csoda, sosem volt bedugva)- ezt Tom DeLonge gitáros ihlette, akit egyszer majdnem súlyos baleset ért, amikor a garázsukban zenélt, de egy pocsolyában állt Szerencsére semmilyen erősítő nem volt bedugva, így nem rázta meg az áram.

"I took my time, I hurried up, the choice was mine, I didn't think enough" ez az 1991-es Nirvana dalra utal ("Come As You Are"), amiben volt egy ilyen sor: "Take your time, hurry up, the choice is yours, don't be late", a blink erre “válaszolt”.

2012-ben Mark Hoppus egy Redditnek adott interjúban elismerte, hogy ezt a dalt a legnehezebb eljátszania a története és hatásai miatt, és hogy lehetséges, hogy örökre letörlik a koncerteken játszandó setlistek listájáról. (A nyilatkozata óta néhányszor már jásztották koncerten, de valóban nem jellemző, hogy elhangozzon.)