1988-ban a párizsi Kabaréban nyújtott alakításáért Ute Lemper Molière-díjat kapott, és Marlene Dietrichhez hasonlította a sajtó. A pályafutása kezdetén álló, huszonnégy éves Ute kissé kínosnak érezte, hogy minden idők leghíresebb kabaré-énekesnőjéhez mérték, és küldött egy levelet Dietrichnek, hogy kimentse magát.

Marlene akkor már kilenc éve nem mozdult ki párizsi lakásából, csak telefonon tartotta a kapcsolatot a világgal. Így beszélt Reagannel és Gorbacsovval, sőt három órán keresztül Lemperrel is… Berlinről és Párizsról, Weillről és Brechtről, szabadságról és szerelemről, nácikról és ellenállásról, fájdalomról és elragadtatásról, egyszóval az életéről. Ezen a három órán, ezen az életen alapul az 1999 óta az Egyesült Államokban élő Lemper legújabb előadása, a Rendezvous with Marlene (Randevú Marlenével).

Marlene hívása óta harminc év telt el. Azóta nyilvánvaló lett, hogy Lemper éppolyan megkerülhetetlen alakja a sanzonok világának, mint az 1992-ben elhunyt Dietrich volt. Napjainkig több mint harminc albumot készített, a klasszikusok mellett olyan szerzők dalaival, mint Elvis Costello, Tom Waits, Philip Glass és Nick Cave. Ma már cseppet sem kínos együtt említeni a két nevet, sőt, a „randevú” tavalyi bemutatója óta muszáj…