Jó reggelt, már a lóvasút helyett is railjet jár, és a vizet sem a kútból merjük. Frakkos emberek belibegnek az antikolt kulisszák közé, mintha még mindig 1827-et írnánk, háromszáz éves menüetteket meg értelmetlen kakafóniát játszanak, miközben a nénik zörgetik a cukrospapírokat meg köhögnek, mint egy komplett szanatórium – és még fizessek is ezért!?

Na, meg a karmester... Úgy tesz mindenki, mintha valami fontosat csinálna, mikor csak egy darab fát lenget a levegőben, és majd' leesik a dobogóról az erőlködéstől.

Nem bolondultunk meg, mindezt Janklovics Péter szimfonikus zenei stand-up koncertjének felvezetőjéből kopiztunk ide :)  Az Óbudai Danubia Zenekarral közös est arról szól, amit utálunk és/vagy nem értünk a komolyzenei koncertekben.

(Kezdőknek és haladóknak egyaránt ajánlott.)