Ők azok, akik egyszerűen csak feltűnnek és mindent felkavarnak maguk körül, kaotikus káoszt hagyva maguk után zajos punk zenéjükkel, mindössze 20-25 perc leforgása alatt. Mintha a Dead Kennedys, a Bikini Kill és a Melt Banana mind egyszerre játszanának – alaposan beállva –, egészen addig, amíg a hely le nem vágja a biztosítékot és hirtelen vége nem támad a bulinak, miközben te felpörögve, eufóriában át nem ütnéd a falat. Csak úgy. szórakozásból...

Erre az energiára figyeltek fel a koncertszervezők és a sajtó is és lassan már nem csak Belgiumban és Hollandiában terjedt a hírük, de Európa több országában is. Hírük eljutott egy bizonyos Steve Albinihoz is (többek közt az amerikai Big Black punk csapat tagja), akivel a The Dancer és a Passionate And Tragic című lemezeiket is rögzítették. A banda szerint az, hogy az ő felsőjüket hordta Steve a World Series of Poker versenyen, nagyban hozzájárult a szerencséjéhez…

Mindenesetre a Cocaine Piss abban is élen jár, hogyan legyen sikeres bizonyos dolgokban, anélkül, hogy rosszarcok lennének. Bár a zenéjük provokatív, csúnya, piszkos és gonosz, valahogy az üzenet mégis mindig pozitív. A nemek egyenlősége az egyik fő ügyük, szövegeikben és videóikban is gyakran foglalkoznak a témával. Emellett arra is mindig figyelnek, hogy fiatal, tehetséges művészekkel kollaboráljanak, akikre felhívhatják a figyelmet.