Képzeld el, hogy életerős, vidám fiatalember vagy, akit 9 éves korától fokozatosan térdre kényszerít egy genetikai eredetű betegség (Friedreich-ataxia). De nem adod fel a kerekesszékben sem, tanulsz, bulizol, úgy pörgeted az életetet, ahogy csak azok, akik annak a bizonyos mának élnek, aztán jön ez a vírus-szar, ki sem mozdulsz hónapokig az ágyadból, rámegy a szíved, az a szíved, ami eddig a társaságba, a zenébe, a zenészekhez hajtott, akkor elvisznek egy rehabra, ahol már majdnem jól megy minden, de tüdőgyulladást kapsz, és a kórházban, ahová emiatt bevisznek, kiderítik az is, hogy leukémiád van.

Az emberek többsége a második sornál feladná, az utolsó mondatig feltehetően alig érne el valaki. Senki. Csak Bálint, akinek a mellkasára is az van tetoválva, hogy: NEVER GIVE UP.

Jelen pillanatban csak az albérletre és kajára elég a pénze, már ez is csoda, de tényleg,  viszont gyógyszerre már nem futja a rendelkezésre álló keretből.

Fesztiválozók, koncertezők: mutassuk meg, hogy van bennünk még ez után a tré fél év után is – nem kérted vissza a bérleted, koncerted árát, támogattál zenészt, művészt, bárkit, elvesztetted a munkád stb. ... –  erő ahhoz, hogy összefogjunk. Most nincs mód jótékonysági koncertre, de egy doboz cigi vagy egy korsó sör árát elég sokan át tudnák utalni pár kattintással. Az élete múlik rajta.

Nem kamu, Bálint FB oldalát itt találjátok.

A SZMO cikkét róla itt.

A Punnannyhoz fűződő barátságáról pedig itt beszélt.